Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Riva, Massimo: Saturno e le Grazie. Malinconici e ipocondriaci nelle letteratura italiana del settecento (Kapronczay Katalin) - Scarborough, John: Medical Terminologies. Classical Origins (Magyar László)

rítására irányuló törekvések. Ez nem jelentette azt, hogy — mai szóhasználattal élve — az alternatív gyógymódok alkalmazói ne bukkantak volna fel még a 19. században is. A kötetet az egyesített jegyzet- és irodalomjegyzék egészíti ki. Az illusztrációkat korabeli orvosi könyvekből, illetve kortárs képzőművészek hangulatos életképeiből állították össze. Kapronczay Katalin Riva, Massimo: Saturno e le Grazie. Malinconici e ipocondriaci nelle letteratura italiana del settecento. Palermo, ed. Sellerio, 1992. 306 p. A melankólia köntösébe burkolózva jelent meg a 18. századi irodalomban a modernség — vonja le a következtetést Massimo Riva. A mentális és pszichés kórképek ábrázolása mindig hálás témát szolgáltattak a különféle művészeti alkotások számára, így a szépirodaimi művekben is gyakran találkozunk ilyen betegségben szenvedőkkel. Mindez elmondható a 18. századi olasz szépirodalomra is, prózára és költészetre egyaránt. Már az ókor óta köztudott, hogy a melankólia és a hipochondria egyetlen betegség különböző külső jelekben való megnyilvánulása. Nem véletlen, hogy a szépirodalmi művekben olyan szívesen szerepeltetik a melankolikus alkatúakat, hiszen ez a lélekállapot tartóssá válva életérzéssé, életfilozófiává válhat. A melankolikus főszereplőn keresztül sok esetben egy-egy korszak, társadalmi osztály stb. bemutatása is lehetségessé válik, annak a szimbólumaként cselekvéseiben, sorsában hordozza az író mondanivalóját. A könyv szerzője számos példát sorakoztat fel a 18. századi olasz irodalomból, reprezentálva, hogy milyen paradox modernséggel írták le ezeket a kórképeket, nemcsak az atmoszférateremtés, de az orvosi kórleírás pontossága tekintetében is. A képzelt beteget jóval könnyedebb eszközökkel, a humor és a karikírozás segítségével vitték be a szépirodalomba, akár töszereplőként, akár egy-egy markánsan ábrázolt epizód-figuraként. A könyv szerzője értő kezekkel nyúlt a témához, hiszen filozófiai és irodalmi előtanulmányai is erre teszik hivatottá. Érdeklődésének és kutatásainak középpontjában a modernitás korábbi századokba visszanyúló gyökereinek felkutatása áll. A kultúrtörténet érdekes fejezetét feltáró munka komoly jegyzetapparátussal és a felhasznált irodalom jegyzékével kiegészítve, szépirodalmi idézetekkel gazdagítva és színesebbé téve került az érdeklődők kezébe. Kapronczay Katalin Scarborough, John: Medical Terminologies. Classical Origins. Norman and London, University of Oklahoma Press, 1993. 303 p. Az orvosi szaknyelv részben szándékos törekvések, részben történeti okok következtében századunkra, a ,,profanum vulgus" számára szinte érthetetlenné vált: angolszász nyelvterületen, épp ezért — a polinéz, indonéz vagy a szingaléz mintájára — ironikusan ,,medicalese"nek is szokták nevezni. E szélsőséges szakosodás nem lenne baj, ha legalább maguk az orvosok pontosan értenék amit mondanak, csakhogy latin és görög nyelvismeret s némi történetinyelvészeti tudás híján a helyes medicalese-beszédet szinte lehetetlen elsajátítani. Scarborough, a neves amerikai orvostörténész, az antik gyógyítástörténet tán elsőszámú szakembere e könyvével elsősorban azokon az ifjú orvosjelölteken kíván segíteni, akik szaknyelvük dzsungelében eddig vezető híján tévelyegtek. A kötet tematikusán osztja fel magyarázandó szóanyagát: az orvostudományban használt botanikai és állattani kifejezésekkel kezdve, az anatómiai elnevezésekkel (csontok, idegek, izmok) folytatva s az élettevékenységekkel (lélegzés, evés-ivás, emésztés, szex, testnedvek, érzékelés) kapcsolatos szavakkal zárva magyarázatainak sorát. Az egyes fejezetek elején rövid — filozófiatörténeti és nyelvtörténeti szempontból egyaránt kitűnő — bevezetők teszik helyükre a tárgyalt fogalmakat, amelyeket egyenként a könyv név- és szómutatója segítségével kereshet meg az olvasó. Az egyes szakkifejezésekről nem csak azt tudjuk meg, milyen szavakból eredtek, s mi manapság a pontos jelentésük, hanem e jelentés fejlődésének és teoretikus hátterének gyakran meglepően izgalmas történetével is megismerkedhetünk. A munka végén a sok zavart okozó görög és latin ábécé és a görög-latin számnevek útvesztőjéhez, valamint a transzliteráció labirintusához kapunk Ariadné-fonalat. A főszöveget a kutatásban is használható forrásés irodalomjegyzék, valamint index zárja. Scarborough, a tárggyal foglalkozó eddigi munkákkal szemben, művét nem szakmabélieknek, orvostörténészeknek, filológusoknak, hanem orvosoknak, érdeklődő laikusoknak írta: ennek megfelelően etimológiái — noha tudományosan helytállóak és pontosak — nélkülözik a hasonló könyveket gyakran olvashatatlanná tévő rövidítés- és jegy-