Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Korányi András Emléktöredékek (Birtalan Győző) - Kossoy, Edward—Ohry, Abraham: The Feldshers. Medical, sociological and historical aspects of practitioners of medicine (Jobst Agnes)

kommentárjáról vagy Vardanjan tanulmánya a galénizmusnak a középkori örmény orvoslásban betöltött szerepéről. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a neves szerzőgárdában hazánkat ketten is képviselték: Maroth Miklós Galénosz egy lélektani munkájáról írt rendkívül izgalmas, az arab és a görög forrásokat egyaránt földolgozó, a filozófiai módszertan-történethez fontos adalékokat nyújtó tanulmányt, Ormos István pedig Galénosz bonctani írásának kiadásához készített, irigylésreméltó tudásról tanúskodó szövegkritikai jegyzeteket. Noha a gyűjteménynek nincs egységes „mondanivalója" a benne olvasható számtalan gondolat és adat az orvostörténészek számára fontos kiadvánnyá avatja e remek kongresszusi kötetet. Magyar László Korányi András: Emléktöredékek. Budapest, Littera Nova 1995, 407. old. Keveseknek adatik meg 90 év feletti korban visszaemlékezést írni, amint azt Korányi András professzor tette a most megjelent ,.Emléktöredékek" c. könyvében. A szerző a letűnt évtizedekre, a világháborúk, a szabadságharc, a különböző hazai konszolidációk szakaszaiban átélt élményeire tekint vissza egy sokat próbált nemzedék súlyos tapasztalataival. Korányi András egyik meghatározó kulcsélménye nagybátyjával, Korányi Sándorral való szoros rokoni kapcsolata volt. Az egyik legnagyobb magyar klinikus személyisége nemcsak a szerző érdeklődési körét, hivatásának felismerését, szakmai irányultságát befolyásolta, de a kiemelkedő humanista orvostudós életre szóló mintát adott Korányi Andrásnak a választott pálya megvalósításához is. És nemcsak mintát, de igen sok segítséget az indításkor, a legjobb hazai és külföldi tudományos műhelyek felkeresésében, megismerésében, fontos szakmai és baráti kapcsolatok kialakításában. Mindezt megtudhatjuk az Emléktöredékekből. Rengeteg, részben eddig ismeretlen epizód, anekdotikus adat tárul fel ismert személyiségekről (Szent-Györgyi, Haynal, Rusznyák stb.) és főleg — ami a leginkább érdekel bennünket — Korányi Sándorról. Az elbeszélésekben igen sok jellemzéssel és értékítélettel találkozhatunk, amelyekkel lehet egyetérteni vagy vitatkozni, de amelyek többségükben mindenképpen érdekesek, elgondolkoztatóak. Korányi András, családi örökségétől is determináltan, a magyar polgári középosztály értékrendjét megbecsülő, vallásos érzületű, a tudományok és a művészetek iránt elkötelezett ember. Viszontagságoktól nem mentes, olykor tragikus fordulatú életében mindig be tudta tartani az orvosi hivatás magas követelményeit. Ha nem is mindig a legideálisabb körülmények között, de gyógyító klinikusi munkáját nyugdíjazásáig folytathatta. Ez bizonyára némi elégtételt adott neki a sok csalódással és mellőzéssel szemben, amelyekben 1945 után bőven volt része. Sorsa a mindig becsületesen dolgozó, a hagyományos közösségi normákat tiszteletben tartó, a politikai szélsőségektől elhatárolódó magyar értelmiség életútja volt. Az Emléktöredékek dokumentációs anyaga igen adatgazdag, különösen azok számára érdekes, akik a szereplők valamelyikével kapcsolatban álltak. Ahogy a munka legelején a szerző is céloz rá, az anyagot lehetett volna rendszerezettebben is megszerkeszteni, de az oldott, az ismétlésekben sem szűkölködő előadási módnak van előnye is. Olvasmányos, közvetlen kapcsolatot teremtő írással van dolgunk. Köszönet illeti érte a szerzőt és mindazokat, akik az értékes orvostörténeti memoár megjelentetésdében közreműködtek. Birtalan Győző Kossoy, Edward — Ohry, Abraham: The Feldshers. Medical, sociological and historical aspects of practitioners of medicine. Jerusalem, Hebrew Univ., 1992. 250 p. A felcser, eredeti német helyesírással Feldscherer olyan személy volt, aki a gyógyítás és sebészet napi gyakorlatát orvosi szakképesítés nélkül végezte. A terminus a 16. században, katonai hadműveletekkel kapcsolatban bukkant fel. Feladata: elsősegély nyújtása olyan esetekben, amikor az orvosi segítség elérhetetlen. Tevékenységi területe a következőket foglalta magában: vérző sebek ellátását, piócák és köpölyöző üvegcsék felhelyezését, kisebb sebészi eljárásokat, például foghúzás, érvágás elvégzését. A terminus eredeti jelentése: 'ollóval dolgozó katonai személy'. Amint a jelentésből elsődlegesen adódik, a felcser feladata elsősorban katonák hajának nyírása, és azok borotválása volt. Amikor a sebesült katonák elsősegélyének ellátásával is őket bízták meg, született meg a gyógyító felcser-mesterség. Elviekben az orvosi hivatás egyetemet végzett képviselőinek felügyelete alatt gyakorolták tevékenységüket, a gyakorlatban — vészhelyzetekben — saját döntésükre és felelősségükre hagyatkoztak. A félcser kialakulását az egyik elmélet a borbélymesterségből vezeti le. Az orvoslás és a felcserséget előlegező borbély mesterség különválása a nagy orvosi fakultások (Bologna, Párizs) által bevezetett doktori cím adományozásával függött össze. Ugyanebben az időben, 1131 k. született a katolikus egyháznak véres műtétek és boncolások elvég-