Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Hein, Wolfgang-Hagen—Müller-Jahncke, Wolf-Dieter: Kostbarkeiten aus den Deutschen Apotheken-Museum Heidelberg (Magyar László) - Herzlich, Claudina—Pierret, Janine: Kranke gestern. Kranke heute. Die Gesellschaft und das Leiden (B. Szalkay Judit)
olvassuk, a feszes gondolatmenet ellenére is a kor széles panorámája tárul a szemünk elé. Hiszen lehet-e jellemzőbb tudománya a felvilágosodás korának mint az orvostudomány, s lehet-e ennek a tudománynak tipikusabb művelője, mint éppen Tissot, a (magyarra is a maga korában már lefordított) „Avis au peuple sur la santé", a „De variolarum inoculatione" és a „ L'onanisme" hírhedt és ünnepelt írója, a zseniális nyárspolgár és a tekintélytisztelő forradalmár? Tissot aufklärista lelkesedését ugyan, amellyel a „népet" kívánta üdvözíteni, manapság már mosolyogtatónak, sőt kissé baljósnak érezzük, egy azonban vitathatatlan: Tissot számos olyan témát emelt az orvostudomány hatókörébe, amely korábban gyakorlatilag tabunak számított (pl. onánia, szexuális élet kérdése), számos forradalmian új gondolatnak volt apostola (pl. a betegek bevonása a gyógyítás és betegségmegelőzés folyamatába, a lélek és test egyenlő rangjának hirdetése stb.) továbbá kétségtelenül az ő nevéhez fűződik az egészségügy társadalmasításának, közüggyé tételének később talán túlzásba vitt programja is. Megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy Tissot tekintette elsőként szociálisan meghatározott jelenségnek a betegséget és az egészséget: talán ez volt munkásságának és egész oeuvre-jének legfontosabb üzenete. Ennek az üzenetnek a jelentőségét fölismerve, Emch-Dériaz, mint vérbeli monográfus, természetesen a — 19. században olyannyira elterjedt és sajnos némiképp visszájára fordított, egyoldalúvá tett — ,,tissot-izmus"nak elsősorban pozitívumait igyekezett kiemelni. Ebbéli igyekezete közepett azután a szerzőnő néha túl messzire megy a filozófiai-lélektani-társadalmi okadatolásban — némelyik gondolatmenete következtében hol túlzottan lelkes kálvinistának, másutt a kelleténél harcosabb feministának vagy épp freudiánusnak tűnhet számunkra. Ennek ellenére a Tissot-ról eddig megjelent tanulmányok közül az ő könyve a legalaposabb és leggondolatgazdagabb s minden bizonnyal a legszórakoztatóbb is egyben. A végig lendületes, olvasmányos és igen érdekes munkát jegyzetapparátus, remek Tissot-bibliográfia, biografikus időrendi táblázat és a Tissot-művek kiadásainak nem teljes — illetve itt-ott (sajnos magyar vonatkozásban is) hiányos adatolású — jegyzéke egészíti ki. Magyar László Hein, Wolfgang-Hagen—Müller-Jahncke, Wolf-Dieter: Kostbarkeiten aus dem Deutschen Apotheken-Museum Heidelberg. Photographien von L. Baur. Berlin —Heidelberg—New York —London—Paris—Tokyo — Hong KongBudapest; Springer-Verlag, 1993. 166 p. 75 színes ábra. A hírneves szerzőpáros gyönyörű képeskönyve kétnyelvű, angol—német szöveg és hetvenöt magas színvonalú, színes fotó segítségével mutatja be nekünk az 1937-ben eredetileg Münchenben alapított, majd a szinte teljes pusztulás után Heidelbergben. W. Luckenbach által újjászervezett Német Gyógyszerész-Múzeum gyűjteményének legszebb darabjait. Mint a rövid előszóból is kiderül, a könyv avégett született meg, hogy alapanyag, forma, műfaj és kor tekintetében egyaránt megkísérelje teljes keresztmetszetét adni a múzeum kollekciójának, különös hangsúlyt fektetve a művészettörténeti, esztétikai szempontból is értékes darabokra. A földolgozott és bemutatott anyag emiatt igen változatos képet mutat, fajansz, porcelán, üveg és fém patikaedények mellett érmek, képek, szobrok, patikacégérek, gyógyszerészeti eszközök, berendezési tárgyak, sőt teljes patikabelsők is láthatók a könyv lapjain. A szűkszavú, de pontos magyarázó szövegek tájékoztatnak a tárgyak provenienciájáról, funkciójáról, jellegzetességeiről, olykor kitérve a tárgytípus általánosabb történetére is. Noha a képek sorrendjében csupán kronologikus elv érvényesül — a topografikus és tematikus-funkcionális szempontok háttérbe szorulnak — e gyönyörű kiadvány tanulmányozása közben az olvasó a 12. századi perzsa bronzmozsártól a 20. századi, gyógyszerészeti érmekig jutva nem csupán a heidelbergi gyűjteményről hanem a gyógyszerészet fejlődéséről is színes, átfogó képet kaphat. Az ábrázolt tárgyak, berendezések többsége feltűnő rokonságot mutat a hazai gyógyszerész- és orvostörténeti múzeumok, műemlékpatikák kincseivel: számunkra már csak ezért is figyelemreméltó ez a kötet. Jó lenne, ha a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum is hasonlóan szép és érdekes kiadvánnyal jelenhetne meg a közeljövőben a könyvpiacon. Persze ehhez sajnos a jószándék és az igyekezet kevés. Magyar László Herzlich, Claudina — Pierret, Janine: Kranke gestern, Kranke heute. Die Gesellschaft und das Leiden. München. Verlag C.H. Beck, 1991. S. 320. A középkori pestisjárványoktól, napjaink rettegett betegségéig az AIDS-ig a betegek társadalmi helyzetét tárgyalják a szerzők. Választ keresnek ezen belül arra, hogy a beteg miként ítélte és ítéli meg a saját megváltozott helyzetét, valamint szűkebb környezete, családja és a társadalom maga miként reagál ezen megváltozott körülményre. Bemutatják, hogy az évszázadok folyamán hogyan vált potenciális „áldozatból" kezelésre, gyógyításra szoruló lénnyé az ember, akinek a társadalom segítőkészségére és nem annak megvetésére és kiközösítésére van szüksége.
