Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum

sonlító, nem pusztán deskriptív vizsgálat áll előadásainak és így tankönyvének középpontjában, maga mondja: ,,similarum partium tractatio difficilis est... quia versatur circa penetralia naturae".*

6 Végül azt is megtudjuk, az előadásokat, s így a könyvet a didaktikai szükség diktálta: ,,Quamvis autem tractatio haec summa sit, tarnen ad anatomicum spectat, et ideo pro dissectione corporis humani in anatome haec a me tradentur, quoniam ex sensu hoc est cognoscendum, non autem ex ratione".*

1 Úgy vélem az első igazán orvosi tankönyv Janus Cornarius^ Universae rei medicae epighraphe seu enumeratio c. munkája. Ez a Bázelben 1529-ben Frobenius által kiadott könyv az orvostan hallgatói számára készült. Bevezetés a medicinába történeti áttekintéssel, amint az Celsus prológusában is olvasható. Jól tükrözi a skolasztikus hagyományokon nevelkedett, de már a humanizmus gondolataiban élő tudós törekvéseit, hogy az előző hagyománytól teljesen el nem szakadva nyújtsa a medikusnak mindazt, amire tanulmányai során szüksége lesz. A könyv szerkezeti felépítése a Celsustól és más auktoroktól jól ismert antik felosztást követi: Chirurgia, Diaetetica és Pharmacopea, nem pedig a leegyszerűsített arab theorica és practica. A Pharmacopea simplicia fejezetében az antik auktorokra való hivatkozás és a nagynevű humanista Ermolao Barbara*

9 nevének említése mellett nem hiányoznak az arabok sem: Serapion, Avicenna, Mesue, és kompilátora Mattheus Silvaticus, valamint az Antidotarium Nicolai.

90 Ez a tankönyv már a reneszánsz-humanizmus medicinájának szellemében íródott. Folyamatosan korrigálja, kiegészíti a szöveget, majd egy részét az új textusok alapján továbbfejleszti, más részét elsorvasztja s a relatíve újat illeszti helyébe. Tankönyvében a res naturales humorálpatológia szerint definiált skolasztikus sémáját, a diaetetica «res non naturales»ét, a nosológia «res contra naturam» felosztásával még átveszi abban a fejezetben, melyet az emberi test konstitúciójának és funkciójának szentel, de már a reneszánsz természetfogalmának értelmében, antik sémába foglalja, amennyiben a «res naturales»-^, mint fiziológiát, a «res non naturales»-^, mint hygiénét, a «res contra naturam»-ot pedig mint aetiológiát fogja fel. Utóbbit szemiotikára és therapeutikáva bontva, görög terminológiával jelöli. Az antikot mindig előnyben részesítve, még Avicennára való hivatkozásoknál is gyakran hozzáfűzi: «iuxta Hippocratem»

91

. A nosológiában már nem találkozunk a középkori a capite ad calcem eljárásmóddal. Ezektől eltekintve azonban még nem sok új gondolatot olvashat benne a legens doctor, vagy a studiosus. Ez még nem neoterikus mű, ha tankönyvként újnak is kell 8

6 ibid. 87 ibid. 88 Johannes Hagenbut (1500—1558) 21 éves korában a wittenbergi egyetem a filozófia, 23 évesen a medicina licenciátusa (nem tellett doktori promócióra!). Görög kéziratok után kutatva beutazta fél Európát. Bázelben Erasmus barátja lett, tőle kapta az ösztönzést híressé vált Hippokratész kiadásához (Velence, 1544). 1542-ben Marburgban, 1557-től pedig Jénában a medicina professzora. Ez az első mű, amely a görög kéziratok összehasonlító vizsgálata alapján készült. Más görög auktorok — Galénosz, Paulus Aegineta, Dioszkoridész etc. kiadásait is jelentős kiegészítésekkel és emendációkkal gazdagította. A legrészletesebb és legfontosabb adatok róla mindmáig Clemennél olvashatók. Ld. Clemen, J. : „Janus Cornarius" Neues Archiv für sächsische Gesichte und Altertumskunde, XXXIII (1911) pp 36-76 89 Ermolao Barbara (szül. 1450) orvosként nem fungált, e minőségében csaknem ismeretlen. Egyes orvosi biográfiák csak azért említik nevét, mert számos Plinius szöveget tisztított meg hibáitól. Kiadásai: Castigationes Pliniae: Cremona 1485; Róma 1492, 1493; Bázel 1534; Castigationes castigatissimae: Cremona 1495, 1497; 90 A középkori antidotáriumokhoz ld. Schultheisz, E.: „Das Antidotarium des Bartolomaeus Squarcialupis de Plubino" Zschr.f. Gesch. Phar., 4 (1961) pp 28—36; 1 (1962) pp 7—10 91 Az Universae rei medicae 1529. évi bázeli kiadása alapján, pp 10—11, 20—22, 40 és még több helyen.