Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
Leoniceno ,,le restaurateur de la medicine ancienne", 64 aki olyan görög tudásra tett szert, hogy Erasmus és Scaliger egyaránt csodálták. Hippokratész- és Galénosz-fordításai, amelyek a különböző itáliai egyetemeken tartott előadásai alapján készültek, tankönyvül szolgáltak. Tanítványa Giovanni Manardi ugyancsak a humanizmus nagynevű reprezentánsa, az antik auktorok kiváló ismerője és interpretálója. 65 Nem kétséges, hogy Manardus, Leonicenus és a többi hozzájuk hasonlóan humanista felkészültségű orvostanár döntően befolyásolta az egyetemi orvosképzést. A kérdés az, hogy miként? Abban egyetértés van, hogy az egyetemi oktatás külső struktúrája nem változott. Vitatott azonban, hogy az oktatási program milyen mértékben alakult át. ,,Csak" a humanista szemlélet tört volna be a magasabb fakultásokra, vagy a tudomány tartalma is módosult? Az egyik álláspont szerint a humanizmus nem hatott a jogi és orvosi tudományok középkori tradicionális lényegére vagy tartalmára. A humanista befolyás a ,,kifejezésmód ápolt eleganciájára szorítkozott", valamint az antik forrásanyag fokozott felhasználására, a történelem és a kritikus metódusok mélyebb ismeretére. 66 Ezzel szemben áll az a felfogás, mely szerint a képzettség horizontját kitágító humanizmusnak köszönhetően, a tudományos felfogás is megváltozott a magasabb fakultásokon. 67 Azonban még nem teljesen világos, hogy miként jelentkezett mindez az oktatásban. A kérdés azért is fontos, mert tudnivaló, hogy bár az orvosi tudás mindenkor az egyetemi tanulmányokban gyökerezett, de nem azonos azzal. A továbbiakban a tankönyvek és a curriculum vizsgálata alapján igyekszem a kérdésre választ adni. A humanizmus befolyása a tankönyvek tanúsága szerint is a joginál később jelenik meg az orvosi curriculumban. Első jelei az egyetemi oktatási reformokban mutatkoznak. Az indítékot a hagyományos tudományfogalom legalább részleges revíziójára a humanisták ad fontes kívánalma adta. A forrásokhoz való visszatéréssel együtt járt az a szemléleti változás is, amely az ókort egységes, lezárt korszaknak tekintette, tehát az antik művek minden aktualitása mellett, az orvosi munkákat is történelmi távlatból vizsgálta. 68 Az antikvitás felelevenítése nemcsak szövegtisztaságot jelentett, hanem új kommentárokat is hozott magával. A torzult szöveggel együtt vetették el a rossz kommentárt, ami a tanítás—tanulás szempontjából 64 Wightman, W.P.D. : „Les problèmes de méthode dans l'ensiegement médical a Padoue et a Ferrare" in: Sciences de la Renaissance (Paris, 1973) p. 189 65 Nem kisebb személyiség, mint a kollegái megítélésében nem túl kegyes Rabelais az, aki Manardust kortársai között dícsérően említi: Rabelais: ,,Epître dédicace du tome seconde des lettres médicales de Manardi" in: Rabelais, Ouvres complètes, ed. P. Jourda, (Paris, 1962) II. p. 483. Manardus magyar vonatkozásaira és irodalmára e helyen külön nem kell utalnom. 66 ,,sich [ti. humanizmus metodikája és a forrásanyag feltárása] nicht auf den Behalt oder die Substanz, der mittelalterlichen Tradition in diesen Wissenschaften ausgewirkt hatten ' ' Cf. Kristeller, Humanismus und Scholastik, op. cit. p. 95 ( ' 7 Buck, Die Rezeption des Humanismus, op. cit. p. 277.; valamint u.a.: Das Geschichtsdenken der Renaissance (Krefeld, 1957). A humanizmus egyetemi befolyásáról szóló tanulmányok általános jellegűek. A tudományok egyetemen belüli alakulásáról ld. még Schmitt, Ch.B.: ,,Filosofía e scienza nelle universitá italiana el XVI secolo" in: 11 Rinascimento. Interpretazioni e problem! (Bari, 1983); Randall jr., J.H.: Tlie School of Padua and the Emergence of Modern Science (Padua, 1961); valamint Garin, E.: „La coneezione dell'universita in Italia nell'eta de Rinascimento" in: Les universités Européenne du XlVe au XVIIe siècles. Aspects et Problèmes. Actes du VI Cantenaire de l 'Université Jagellone de Cracovie (Genève, 1967) p. 82—93. A jogi és orvosi fakultás humanizmus-recepciójáról fejti ki véleményét G. Keil és a medicina fejlődése szempontjából tárgyalja a változásokat: Ld. Keil, G.— Peitz, R.: Decern questiones etc. Mitt. XIV. cit. 215. Ld. még Kristellcr, P.O.: Medieval Aspects of Renaissance Learning (1974) pp 23—24 68 Buck, Das Geschichtsdenken, op. cit. p. 94