Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

hónaponként megismételt cholera elleni oltás a tökéletes védekezési módok közzé sorolható. A hastyphusnál alkalmazott védőoltások eredménye már nem volt ilyen szembeötlő. Tagadhatatlan, hogy az oltások után az előforduló esetek lefolyás és súlyosság tekintetében] az oltás előtti idők viszonyaihoz képest sokkal enyhébbek voltak, s hogy a halálozási % nagyban alászállott. Mivel a typhus elleni oltásoknál úgy a localis mint az általános reactio jóval nagyobb mint a cholera oltásnál, azt mutatja, hogy a typhus serum készítésének technikája még nem egészen kiforrott. A ruhatetvek által terjesztett kiütéses láznak a hadseregre való veszedelmes volta két körülményben rejlik: 1) hogy ezen betegség korai megállapítása nagyon nehéz, 2) hogy a harctéri rossz hygienikus viszonyok miatt a csapatoknál a tetvesség nagy arányban lépett fel. De az is bizonyos, hogy az ellene való védelem, a gondosan exacte keresztülvitt tetűtelenítés, biztos és sohasem hagy cserben. Amily könnyűnek látszik ez, époly nehéz ennek keresztülvitele a lövészárkok csapatainál. A lövészárokbeli lakhelyek az alkatrészek hozzáférhetetlensége és immobil volta miatt nem féregteleníthetők, egy féregmentes csapat ide behelyeztetvén az elférgesedés el nem kerülhető. Ezért szükséges, ha a katonai helyzet megengedi, az első vonalban is, az improvisait hőlégkamrákban a ruházat és takarók ismételt féregtelenítése, ha lehetséges egyidejűleg zuhanyfürdőt is improvisálni. Tetűtelenítés után állandó használat mellett a ruhának s fehérneműnek 2—3 naponkénti trikresolpuder — vagy naphthalinporral való behintése véd az elférgesedés ellen. Fontos, hogy az emberek ruházataikat, takaróikat naponta átvizsgálják, a talált férgeket elpusztítsák s a talált petéket, a ruházatot forró vassal áthúzva tönkretegyék. Hogy milyen nagyjelentőségű a kiütéses láz ellen való prophylaktikus intézkedés, mutatja az, hogy egész hadifogoly táborok haltak ki ezen fertőző betegség következtében, s harcászati szempontból sem közömbös az, hogy egy alakulat, melyben kiütéses láz eset volt, csakis két héttel a legutóbbi eset s a kétszer keresztülvitt tökéletes tetűtelenítés után helyezhető be az állásba, illetve tolható át más harcszíntérre. VI. A sebesüléseknél úgy a srapnell tölténygolyók és gránátrobbanékok mint szálfegyverek által okozott sebeket gyakorlati szempontból fertőzötteknek, a teljes burkolatú lövedékek által okozott kis be- és kimenetű nyílásúakat pedig elsődlegesen sterileknek vettük. A tapasztalat megmutatta, hogy ezen elsődlegesen sterilnek vett sebesüléseknél is sok esetben lépett fel tetanus. — Nagyon üdvös rendelkezés volt az, hogy minden sérülésnél antitetanus serum adassék. A tapasztalat kibővítette ezen rendelkezést azzal, hogy oly sebesüléseknél, ahol a sebek földdel vagy ruhafoszlányok besodortatása által nyilván szennyezettek, hét nap múlva az oltás megismételtessék, s ha ily sebesüléseknél a sebesüléssel kapcsolatos műtét lenne 3 hónapon belül szükséges, a műtétet megelőző napon új antitetanus oltás adassék. így eleje lett véve sok végtelen kínos megbetegedésnek. A már kifejlődött tetanusnál alkalmazott serum hatása a súlyos eseteknél kétséges, a középsúlyos és könnyű eseteknél kedvező lehet. A tetanusnál a 7 nap alatt a sebesülés után bekövetkező eseteknél a halálozási % 80—90. Ez mutatja a védő oltások szükségességét. VII. A zúzott szélű zegzugos lőcsatornájú nagy kiterjedésű sebesülésekhez társulhat a sebfertőzés egyik legveszedelmesebb faja, a gáz phlegmone. Ha ezen fertőzés megtörtént, a seb környéke 2—3 órával később kiterjedten megdagad, érintésre különösen fájdalmas, piszkos, eléggé bő sebváladék termelődik, a környék bőrén már elég korán a narancssárgától a rézszínig változható foltokat látunk, sokszor mélyebb tapintásnál a sebkörnyék serceg, az ér-