Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

vetkezménye. Hacsak lehetséges, hagyjuk az ilyen műtéteket a h.o.e.ü. oszlop sektiója részére. Akár egy idejekorán kézhez kapott nyaki- vagy kulcscsontalatti ütőér oly sérülése, ahol csakis a gyors érlekötés segíthet, de tekintve azt, hogy az ilyenfajta sebesüléseknél az elvérzés 5 perc alatt, vagy még hamarább is bekövetkezhetik, kérdés kerül-e ily sebesülés a segélyhelyen egyáltalában műtétre? Hacsak ujjal való lenyomás által a vérzés műtétig nem csillapíttatik. A gégemetszés is inkább a h.o.e.ü. oszlop műtétei között szerepel, leszámítva a gége és légcső direkt sérüléseit, ahol a fulladás veszélye csakis egy minél hamarabb végzett gégemetszés által kerülhető el. A nyak és az állkapocs sérüléseihez másodlagosan kapcsolódó, szintén fulladás veszélyével járó hangszalagvizenyő gyanú esetén, melynek kifejlődéséhez aránylag hosszabb idő szükséges, a sebesült gyors transport által a h.o.e.ü. oszlophoz küldendő műtétre, mert jobb ha az ily sebesült műtét után nem szállíttatik hosszabb ideig, a segélyhelyen az ilyenek ápolása pedig nem lehetséges. Természetesen mindezt a sebesült állapota határozza meg. Foglaljuk össze az eddig mondottakat. A csapatnál kevés volt az orvos. Múlhatatlanul szükséges a rendszeresített orvosállomány teljes létszáma, s ennek fenakadás nélkül való gyors pótlása. Orvos helyett önálló orvosi működésre e.ü. hadnagy v. alhadnagy rendeltessék ki. A századbeli e.ü. segédszemélyzet csak az elsősegélynyújtásra s a sebesülteknek a segélyhelyre való szállítására használtassák. Legyen meg külön-külön minden zlj. és ezredtörzsnek a segélyhelyek felállításához szükséges személyzete. Prophylaktikusan osztassék be a harc kezdetén, vagy állandóan, a csapat ütközet vonatához a h.o.e.ü. oszlop sebesültszállító lépcsőjének 2—3 kocsija, hogy az így szállítható, sürgős műtétet igénylő sebesültek expediálása akadály nélkül történhessék. A hegyi csapatoknál rendszeresítessenek külön erős sebesültszállító osztagok kiképzett sebesültvivőkből. Gondoskodás történjék az e.ü. segélyszemélyzet pótlásáról megfelelő számú e.ü. altiszt és sebesültvivőnek a mögöttes országban való gondos és eredményteljes iskoláztatása által. Amennyiben ezen szempontok akárminemű okból betarthatók nem voltak vagy nem lehetnének, ez mind a sebesültek és betegekkel való bánásmód és kímélet rovására történt és történni fog. Kivételt képeznek mindazon esetek, ahol a teljes előrevaló-gondoskodás dacára, az enorm nagy sebesülési % minden számítást megdöntött, de ezek kivételek, s lényegükben nem változtatnak az esetlegesen érvényesíthető tapasztalatokon. II. A gyalogságnál rendszeresített e.ü. anyag, értve a sebesültek ellátásához szükséges anyagot éspedig; a sebkötöző csomagok, az orvosok és az e.ü. segélyszemélyzet felszerelésében levők, azonkívül a zlj. segélyhelyek málhás állatán felpakolt segélyhelyegység anyaga kis takarékosság mellett általában elegendő volt, tekintve még azon körülményt, hogy a harc tartamára az ezredsegélyhelynek a h.o.e.ü. oszloptól egy felpakolt segélyhelykocsi utaltatott ki. Ezen vasból levő, széles keréktávolságú kocsi anyaga később országos járműre lett átrakva, de még célszerűbbnek látszik e helyett az ezredsegélyhelyet is, egy málhás állatra felpakolt segélyhelyegységgel ellátni, mert ez utóbbi minden terepen szállítható, s mint állandó dotatio minden időben kéznél van, míg a segélyhelykocsi beosztása időleges. Különben úgy a kötszer mint a gyógyszerpótlás általában fennakadás nélkül történt, dacára ennek a sebkötözőcsomagokban mégis állandó hiány volt, de ez csak a legénység nemtörődömségének s hanyagságának volt a következménye. Ha a csapatnál ma kiosztatott a hiány, a másnapi controllénál már tetemes hiány volt kimutatható. Egyszerűen elhasználták zsebkendőnek v. fegyvertisztításhoz. A préselt és sterilen csomagolt kötszer typusok a sebesültek számára