Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
(3) 1 M. Kir. 5. honv. ezred II. zlj. Dr. Hvozdovics Antal ált. orvos Jelentés a m. Kir. Honv. Miniszt. 21714/eln. 12-1924 sz. rendeletre A m. Kir. Honv. Min. 21.714/eln. 12-1924.sz. rendeletre jelentésemet a következőkben teszem meg: Mint a harctéri szolgálat minden ágában, úgy az e.ü. szolgálat terén is számos nyitásnak kell történni a háborús tapasztalatok nyomán, így elsősorban, a harctéri e.ü. szolgálatot előíró szolgálati szabályzatokban. Ezen régi még jelenleg meg njem változtatott szabályzatok előírásának nagy része nem volt betartható, mert egyik fő alapjuk, amire építve voltak, a ,,Genfi egyezmény", amely a sebesültek részére a gyors segélynyújtást lehetővé tenni, illetve ezt megkönnyíteni hivatva lett volna, 1—2 esetet leszámítva, teljesen figyelmen kívül hagyatott. Ezáltal a harctéri e.ü. szolgálat az első vonalban nagyon meg lett nehezítve; ezen akadályt ugyan a szolgálat teljesítése céljából kitartással s önfeláldozással le lehetett s le is kellett győzni, de ez mind a sebesültek s betegekkel való bánásmód humánus voltának kárára történhetett és történt. Az alábbiakban egy rövid áttekintést foglalok össze arról, vájjon a gyalogságnál rendszeresített e.ü. személyzet és segédszemélyzet, tekintve az utóbbinak felhasználását sebesültszállításnál, továbbá a rendszeresített e.ü. anyag elégséges volt-e?; vájjon a gyalog h.o.e.ü. oszlop személyzete, e.ü. anyaga és rendszeresített kocsijai elégségesek voltak-e, illetve megfeleltek-e a követelményeknek?; milyen újítások lennének szükségesek a kórházvonatoknál? Ezektől függetlenül megemlítek egyes e.ü. szempontból fontos általános érvényű mozzanatokat, mint a lezajlott háború előtt vagy teljesen ismeretlen vagy legalább is jelen kis méretben gyakorlatilag nem alkalmazott tényezőket, így a háborús fertőző betegségek, — a sebesülésekkel kapcsolatosan fellépő tetanus és gázphlegmone — elleni védekező módokat, s a gázmérgezéseket. I. Önálló zlj. részére 2 orvos, egy 3 zlj.-ból álló gy. ezred részére 5 orvos volt rendszeresítve, de ez csak a háború legelső idejében volt így. Később egy önálló zlj.-nak csak 1 orvosa vagy csak 1 e.ü. hadnagya; egy 3 zlj.-ból álló gy.ezrednek legfeljebb 3 orvosa volt. Stabil viszonyok mellett az orvosi szolgálat így is elláttatott; önálló zlj.-nál 1 orvossal fennakadás nélkül, az ezrednél úgy, hogy az ezredorvos főnöke egyidejűleg egy zlj. orvosa is volt. Mozgó harcokban, vagy nagyobb sebesülési % mellett, amire számtalan sok eset volt, ezen utóbbi orvos dotatio nem volt elégséges, különösen nem, ha az ezred nem maradt zlj.aival saját kötelékében. Általában az egész háborút végigkísérte az orvoshiány, úgyannyira, hogy a volt hadseregfőparancsnokság kényszerítve volt orvosok helyett, 6—8 egyetemi félévvel bíró orvosnövendékeket, mint e.ü. hadnagyokat vagy alhadnagyokat kiküldeni, kik sok helyen, pótlandó az orvost, önállóan működtek. A sebesültek ellátását illetőleg, értve úgy az egyszerű mint a complicált kötések feltevését, általában jól voltak használhatók, de 1 Hadtörténeti Levéltár, l.vh. 4633.cs. fol. 681—690.
