Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
besültek és az azokkal foglalkozók alól és így az e.ü. szabályzat elveit e tekintetben valami más alapra kell fektetni. B) Személyzeti szempontból két orvos (egy orvos, egy medikus) teljesen elég, viszont a sebesültvivők száma mindig kevés, főleg a hegyi harcokban. Azonban ez a hiány a zlj .-on belül többé kevésbbé pótolható. 4. kérdés A) A csapattal, a parancsnoksággal való együttműködés eü. tekintetben is a lehető legjobb volt hosszú éveken át, nem volt az a lehetséges óhaj, amelyet a sebesültek ellátása, elszállítása és egyéb kívánságaira vonatkozólag ne teljesített volna. Ez a harmonikus együttműködés különben itt is mindig az illető orvos tekintélyétől, egyéniségétől, kötelességérzésétől, de csapatnál — és ezt külön és nyomatékosan hangsúlyozom — főleg attól függ, hogy hogyan viselkedik az illető orvos a kritikus helyzetekben, értve ezalatt a pergőtüzeket, támadásokat és egyéb harci vállalkozásokat. B) A sebesültek elszállítására nézve felhívom az illetékes tényezők figyelmét pl. a következőkre: A Szolg. Szab. szerint ,,Gebirgsbahnok' L nál a sebesültvívők nemcsak az első vonaltól a segélyhelyiségig (ami természetes), hanem a segélyhelytől messze hátra, a gyűjtőállomásra is kötelesek a sebesültjeiket elszállítani. Ilyen kategorikus rendelkezés másik terepen is hátrányos, de még százszorosabban az a hegyi harcokban, mert az itteni nagyobb nehézségek mellett még hihetetlen sok időbe is kerül az elszállítás és így a hegyeken fenntlévő csapat sebesültvivő nélkül marad. Természetesen ezt meg az orvos nem engedheti s ezért fektetni, gyűjteni kénytelen a sebesültjeit, hogy aztán a harc elálltával esetleg napok múlva — a zlj. maga szállítsa le sebesült társait a völgyekben levő dandár és divisió eü. intézeteihez. 1915. júliusában a 2263-as magaslatért, ,,Krn", mint az Isonzó egyik kulcsáért folyt a harc, a mi 37-es, azonkívül a 33. és 34.-es zlj-ak védték óriási veszteség mellett, egy hét múlva el is vesztettük. Sebesültjeink tömegei a havon feküdtek (itt örökös hó van) Több mint 3 óra volt lefelé az út a völgyben levő e.ü. intézethez. Mennyi utánjárásba és pár napba került, amíg alulról sebesültvivőket kaptunk. És hányszor ismétlődött ez! Lehet, hogy ők sem nélkülözhették az embereiket, de egy bizonyos: egészen más az, ha valakinek előírásos kötelessége a segélyhely sebesültjeinek szállításáról gondoskodni, mintha ugyanezt kérésre, befolyásra, várt parancsra teszi meg. Sok veszekedést, torzsalkodást okozhat ez az érthetetlen rendelkezése az e.ü. szabályzatnak. Egyszer Plávánál azon privát kérésemre, hogy a völgyben messze lent levő eü. intézet sebesültvivőket küldjön fel kisegítésképpen, egy cseh eü. tiszt az orvosparancsnoka nevében azt válaszolta írásban, hogy nem küldhetnek és hogy olvassam el az idevonatkozó H.14 97-t. Háborús veszteségek A volt „k.u.k. IB 4/37", a Montenegró határán Bilekben állomásozó önálló zlj.-ának veszteségei a világháborúban. —