Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

bólus alb. állati szénpor és rendszeres kamilla tea irrigácziók, esetleg nagy ipecacuana dózisok mutatkoztak hatásosoknak. — Nagyon rossz indulatú volt az úgynevezett „albán malária" (tropikus malária). Az olasz fronton is igen nagy arányú volt a malária folytáni veszteség. Udinéban 1918 nyarán gyakran 200—300 főből álló maláriás betegszállítmányok érkeztek kórházunkba. A betegek egy részénél az olasz eredetű Chinin bichlorhydr. készítmény intravénes adagolásával próbálkoztunk, azon tudatban, hogy ezen gyógykezeléssel csak gyors, de nem tartós eredményt érhetünk el. Az ampulában levő concentrait oldatot 10 cm

3 phys. konyhasó oldattal hígítottuk fel. — Az előbb említett „Albán" malária magas halálozási arányszámáról a Fiúméba érkező kórház hajók szállítmányának átvételekor (1918. október 20.—november végéig) győződhettem meg. A 300—400 főnyi legnagyobb részt maláriásokból állott beteglétszámból rendesen 5—6 haldokló állapotban levő maláriást szállíthattunk ki. — 14) A belgyógyászat, ideg és elmebetegségek teréni tapasztalatok A belgyógyászat köréből különösen 2 betegség ú.m. a tüdőgyulladás és vesegyulladás ragadták meg figyelmemet, melyek különösen 1915. év tavaszán fordultak elő, különösen nagy számmal az orosz harczszíntéren. Feljegyzéseim szerint 1915. április és május havában igen gyakoriak voltak naponként 4—5 tüdőgyulladás és 10—15 vesegyulladásos betegnövedék. — A tüdőgyulladás eseteit különösen az jellemezte, hogy a szív részéről feltűnő hamar jelentkeztek aggasztó szívgyengeség tünetei; a klinikai lefolyás többnyire atypikus volt. — A vesegyulladások haemorrhagikus-glomerulonephritis képe alatt folytak le. A betegeket, kiknél véres vizelés lépett fel, mindaddig nem szállítottuk tova, míg a véres vizelés ehlorkalzium—gelatina kezelésre meg nem szűnt. így a betegek jelentékeny részét huzamosabb ideig alkalmunk volt megfigyelhetni. Uraemiát, halálesetet nem észleltünk. — Ezen „hadinephritisnek" is nevezett megbetegedés kórokozója gyanánt leggyakrabban megfázást vagy átnedvesedést állapíthattunk meg. 15) Hadisebészeti tapasztalatok Koponyalövések. A háború elején az orosz—japán háború és a Balkán-háború tapasztalataiból kifolyólag a koponyalövések gyógykezelését konservativismus jellegezte. Csupán az ú.n. íangentiális lövések sürgős activ sebészi ellátása tekintetében nem volt kétely. A későbbi tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a többi koponyalövések u.-m. az átütő (penetráló— diametrális) továbbá a segmentális és a bennrekedő lövések bizonyos részében a conservativ gyógyeljárás igen rossz kimenetelt mutatott, úgy hogy ezeknél is a mielőbbi activ sebészi therapia lépett jogaiba. Ezen helyes therápiai elv kialakulásához lényegesen 2 körülmény járult hozzá: 1. ) Hogy a mozgó harczok, melyek activ agysebészet gyakorlására éppen nem voltak kedvezőek, átalakultak álló harczokká, melyek alatt nagyobb aseptikus biztosítékok mellett voltak a beavatkozások végrehajthatók. — 2. ) Az operált sebesülteket nem kellett gyorsan tovaszálrítani, s ezáltal azon fontos therá-