Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
holott éppen tábori kórházaknál elsőrangú s főleg a sebészetben, s a belgyógyászatban kiképzett idősebb orvosokra van szükség. Előfordult az az eset is, hogy egyes tábori kórházakhoz sebész nem volt beosztva, helyét egy nőgyógyász, vagy egy fogorvos pótolta. Az eü. legénység bár előképzése igen alacsony színvonalon állott, azonban jó altiszti kar mellett, reményt nyújtott arra, hogy a háború alatt hamarosan be fog tanulni, mely várakozásnak tényleg meg is felelt. A legénységgel való ellátás számszerint az igényeknek megfelelt. Igen célszerű volt továbbá az, hogy minden kórház kellő mennyiségű mesteremberekkel, mint pl. asztalos, patkoló kovács, lakatos, bognár, cipész, szabóval lett ellátva, amelyekre az eü. intézeteknél feltétlen szükség volt. — Lovakkal való ellátás. A ló anyag bár alacsonyabb növésű, erdélyi fajtájú volt, szívósnak és jónak bizonyult. A lovak átvételénél csupán 8 lovat kellett alkalmatlanság miatt visszautasítanom. Annál rosszabb állapotban voltak a fogatoló hámszerszámok, melyeket az előírás szerint a gazdáknak a lovakkal együtt kellett volna átadni, amitől előre féltem, a gazdák a legsilányabb hámszerszámot hozták el, melyekkel nehéz egészségügyi kocsikat egyáltalán nem lehetett fogatolni. Kis részüket ugyan meg lehetett javítani, nagyobb részüknek pótlásáról kellett gondoskodni. Hosszas utánjárás után egy vonatraktárban 12 drb. hámigát (Kummeth) találtam, a többi szükséges szügyhámokat részben újonnan, részben pedig használt állapotban vásároltam be. Lóápolási anyagok, mint lópokróczok, zaboló zsákok, itató vedrek, kartácsoló kefékről szintén nem volt előgondoskodás, ami pedig a lóállomány kímélése és jókarbantartása czéljából igen fontos. — A lókísérő személyzet körülbelül fele, mely a lovakkal bevonult, nem értett a lovakhoz, mert csak lóbekísérésre felfogadott elemekből állott, úgy hogy bizonyos számú hajtó katona vezénylése iránt kellett sürgősen intézkedni, amelyeket azonban nem egy könnyen lehetett megkapni, mert előírás szerint csupán az eü. oszlopok voltak rendes vonatkatonákkal ellátandók. Kellálladék. Orvosi szerelékek. A nagy sebészi műszerszekrény M. 1900-ban általában kevés volt az érfogó, bonctani és sebészeti csipeszek, hiányoztak a hasmetszésekhez szükséges nagy hasfali kampók, Mikulicz- vagy Doyen-fogók, bélfogók. Hiányzott a koponya műtétekhez igen szükséges Stille-féle Trepan-fúró készülék megfelelő fúrókkal és Frésekkel. Jó lett volna, ha Lauer-féle csont csipő fogókkal jobban lettünk volna ellátva. Lumbalpunkciós készlet is hiányzott, úgyszintén Record fecskendők sorozata. — Az előírásos együttes kötszer és műszer sterilizáló készülék ládikában, kicsiny és primitív volta miatt nem felelt meg egy modern nagyobb sebészi üzem kívánalmainak. — Jövőben szükségesnek tartom, hogy minden tábori kórház nagy henger alakú, Schimmelbusch-rendszerú, petróleum-fűtés vagy fa tüzelésre berendezett gőzsterilizálóval és a hozzátartozó nickel kötszer dobozokkal legyen ellátva, amely készülék alkalmas tartályban csomagolva nem okozna túlságos málházási nehézséget. A rendes műtétekhez használatos eszköztáron kívül célszerű volna a rendes kötözések számára egy külön kötöző eszköz készletről, mely főleg csipeszek, ollók és fogókból állna, gondoskodni. — Kívánatos, hogy a tábori eü. intézetek Katzenstein-féle készülékkel, s legalább 12 pár erősebb minőségű gumikesztyűvel láttassanak el. — Kórházi szerelékek. Kórházi fehérneműk, ágyneműk. Az ellátás e tekintetben elég bő és jóminőségű volt. A háború alatt úgy az egészségügyi oszlopoknál, valamint a tábori kórházaknál a súlyosabb sebesültek kezelésénél könnyű tábori ágyak szüksége lépett fel, úgy hogy a háború vége felé az előbb említett intézeteknél bizonyos számú összecsukható tábori ágy „Intrusa" volt használatban. — Ez annyival inkább volt in-