Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Varjassy Péter: Franz Hector Arneth (1818—1907) beszámolója Semmelweis bécsi tevékenységéről 1851-ben

got. (17, 18) Oslander véleménye szerint a befúvott levegő az újszülött légutaiban lévő nyákot mélyre lenyomja a tüdőbe, s az a tüdőt megszakíthatja. Erre a polémiára utalhatott Arneth, mikor ezeket írta: ,,A némelykor elterjedt félelmet, hogy a mesterségesen, a szájon át történt levegő' befúvása a tüdőhólyagok kipukkadásához vezet, fölöslegesnek kell tartanunk a Dr. Semmelweisszel végzett számos közös kísérletünk alapján Ez a legkevésbé sem fordult elő' — kivéve a rothadást mutató tüdőiket —, a felélesztési kísérlet során bizonyára sohasem alkalmazott fokú erőkifejtés szuükséges, hogy a tüdőhólyagokat szándékosan szétpukkasszuk." Ez az adat is túlmutat Arneth és Semmelweis egyszerű „kartársi és baráti" kapcsolatán. A közös kísérletek szorosabb emberi és szakmai együttműködést kellett, hogy jelentsenek. A fenti hivatkozásokból, utalásokból nyilvánvaló, hogy Arneth dr. igen jól ismerhette Semmelweis munkásságát, és ugyanakkor el is ismerte kiváló szülészi-orvosi kvalitását. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy végig kiállóit Semmelweis nagy felfedezése mellett. A fenti könyv adatai alapján Semmelweis Ignác alakja árnyaltabban jelenik meg előttünk. Ezeket az eredményeket csak a klinika falai között bent élve lehetett elérni, mindig készenlétben állva. Nem hiszem, hogy pusztán orvosi bravúr vezérelhette volna e kiemelkedő eredmények eléréséhez! Az „anyák megmentője" ugyanakkor az „újszülöttek megmentője" patetikus címet is viselhetné. Nem csak a gyermekágyi láz leküzdése során megmentett kisgyermekekre gondolva, hanem a császármetszéssel a világra hozottakra is, valamint gondolva arra az erőfeszítésre is, mellyel igyekezett a magzati álhalállal születetteken segíteni. Semmelweis számára minden emberi élet fontos volt, ez hajtotta munkájában, kutatásaiban egyaránt. Ezért is lehet példaképünk, és ezért is válhatott hazánk orvostörténetének legkiemelkedőbb alakjává! Arneth dr. 1850. decemberében hagyta el Bécset, nyugat-európai körútra (Franciaország, Nagy-Britannia, Írország) indult. Semmelweis Ignác 1850. október közepén szülővárosába. Pestre költözött haza. A könyv megjelenésekor már egyikük sem tartózkodott az osztrák császárvárosban. Kettejük közvetlen, baráti együttműködése ezzel lezárult, további útjaik különváltak. 1 PÉTER VARJASSY, M.D. H-1192 Budapest Baross u. 7. Hungary Arneth dr. egybként igen alaposan és tárgyilagosan ismertette Semmelweis eredményeit Szentpétervárott, majd 1851. jan. 7-én Párizsban, az Académie Nationale de Médecine-en is, ám előadása sajnálatos módon semmi hatással nem volt a francia szülészek mereven elutasító álláspontjára. Az előadás szövege ,,Note sur le moyen prpose' et employe' par M. Semmeliveis (sic!) pour empêcher le développement des épidémies puerpérales dans l'Hospice de la Maternité de Vienne." címmel az Annales d'Hygiène Publique et de Médecine Légale. 1851. Vol.45., 281—290. oldalain jelent meg. Ezt a szakirodalomban eddig ismeretlen dolgozatot a Tuniszban és Párizsban működő magyar sebész, dr. Loránd Gáspár találta meg az Académie könyvtárában. (Benedek István közlése)