Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Jeszenszky Sándor: Gondolatok Alexander Béla (1857—1916) plasztikus röntgenképeiről. A röntgen-sugár felfedezésének 100. évfordulójára

6. ábra: Fém szita természetes plasztikus képe 7. ábra: Gyöngyvirág röntgenképe (Alexander Béla felvétele) (Alexander Béla felvétele) A „természetes", azaz a röntgensugárzás hatására spontán létrejövő plaszticitás a szabályos alakú fém és üvegtárgyak felvételeinél valóban jól érzékelhető volt, de az emberi testről készített röntgenképeken nem volt elegendő. Új, markánsabb módszert kellett keresni. Ez a művi fény-árnyék hatással készíthető relief fényképmásolás volt. A térbeli testeket oldalról ferdén megvilágítva egyik oldaluk világos, másik árnyékos lesz. Az árnyékhatás érzékelteti a mélységi kiterjedést. Ez a hatás azonban mesterségesen, tisztán fototechnikai eszközökkel is előidézhető. Ha sík felületre (fényképező lemezre) leképzett kép egyik oldalán a határoló vonalakat (kontúrvonalakat) világosabbá, másik oldalán sötétebbé tesszük, a kép reliefszerúen kiemelkedni látszik. Minél szélesebb a világos, illetve a sötét határvonal, annál erősebb a relief-hatás. A plaszticitás mértéke azonban nem a valós térbeli viszonyoktól, hanem a másolási technikától függ. A plaszticitás megfelelhet a valóságnak, de attól jelentősen el is térhet. Alexander közismert plasztikus röntgenképeinél ezt az eljárást alkalmazta — kitűnő technikai kivitelben és nagy szakmai hozzáértéssel. Bár a mélységi viszonyok beállítása ön-