Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Jeszenszky Sándor: Gondolatok Alexander Béla (1857—1916) plasztikus röntgenképeiről. A röntgen-sugár felfedezésének 100. évfordulójára

készíteni. 1903-ban már olyan röntgencsövet gyártottak, amelyben két sugárforrás volt, az elektródok átkapcsolásával lehetett a fókuszfolt helyét megváltoztatni, így mozgó alkatrésze csak a lemezváltó szerkezetnek volt. Sztereo átvilágító készüléket is készítettek; ehhez olyan szemüveg tartozott, amelynek mechanikusan működtetett zárszerkezete a jobb majd bal oldali sugárforrás felvillanásával szinkronban a jobb majd a bal szem előtti nyilast tette szabaddá. A röntgenvizsgálatban még gyakorlatlan orvosok eleinte érdeklődéssel fogadták a sztereo eljárást, később azonban már nem tartottak igényt a bonyolult és drága berendezésre. Gyakorlati tapasztalatok birtokában jól (sőt gyakran már jobban) tudtak tájékozódni két független, eltérő irányú felvételről. Az egyetlen képen ábrázolható térhatású felvételről — mint optikai-fizikai lehetetlenségről — lemondtak. Ilyen előzmények után szenzációs feltűnést keltettek Alexander Béla plasztikus röntgenképei, amelyeket a Deutsches Röntgengesellschaft 1906-os kongresszusán mutatott be. Ezek a képek ugyanis valóban plasztikus hatásúak! Érzékelni lehet a végtagok csontjainak hengeres alakját, a domború és homorú felületeket. A képek szépsége kétségtelen, de az már vitatható, hogy a plaszticitás megfelel-e a valóságos viszonyoknak. A reális vélemény kialakításhoz 4. ábra: Gyűrűn átvezetett drót természetes plasztikus képe (Alexander Béla felvétele) 5. ábra: Fémforgács természetes plasztikus képe (Alexander Béla felvétele)