Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében
szántak. Az 1840-es évek második felében több alapos elemzést olvashatunk a lap hasábjain ezzel kapcsolatosan 13- 14 . Stáhly Ignác 1841-től már több ízben felajánlásokat tett a nehezebb sorsú orvostanhallgatók érdekében. 1843-ban ismét egy nagyobb összeget ajánlott fel erre a célra, annyiban módosítva a felhasználás módját, hogy a pénzen egy ágyat tartsanak fenn a Rókus kórházban a megbetegedett orvostanhallgatók részére. Az ötlet lelkes visszhangot váltott ki, sokan további adományokkal csatlakoztak az alaphoz. 15 . Mint láttuk, a reformkor szelleme, amely a társadalom minden rétegének és területiének életében megújulást és friss ötletek születését tette lehetővé, az orvostársadalmat is felrázta. Az önálló, magyar nyelvű orvostudomány művelésén kívül egzisztenciális és anyagi érdekeik védelmében is kinyilvánították véleményüket. Olyan egyesületek létrehozása figyelhető meg, amelyek valóban a szervezett érdekvédelem alapgondolatát fogalmazták meg. Működőképes megalakulásuk azonban még jó néhány évtizedet váratott magára. A 19. századi orvostársadalmi mozgalmak alakulását kutatva egyértelműen felismerhető a kapcsolat a politikai élettel, a hétköznapok — sokszor drámai — történéseivel. Ennek értelmében a nagy felkészülés időszaka — a nyitány — a reformkor ideje, amikor az első felismerésekkel egyetemben a megvalósításra váró ötletek megszülettek. A komoly próbatétel az 1848—49-es szabadságharc időszaka, amikor kísérletet tettek egy átfogó tervezet megvalósítására. A közegészségügy rendezését kívánta megvalósítani a javaslat, amely az oktatási rendszer reformjára, az ország központilag megszervezett orvos-egészségügyi ellátottságára egyaránt kiterjedt 16 . Ebben a tervezetben részletesen kidolgozták az állami alkalmazásban lévő orvosokkal szemben támaszott igényeket, de kitértek az állam kötelességeire is velük szemben, mind jogaik törvényes védelme, mind „illyendő fizetéssel ellátása" vonatkozásban. A fegyveres harcok megindulásával azonban más irányú szervező munka vált időszerűvé, ami az első gyakorlati egészségügyi szervező munkát adta feladatul, a hazai katonaorvosi szolgálat központi megszervezését. Ennek példaszerű megvalósítása a korszerű hadegészségügyi szemléletet tükrözte. A szabadságharc leverése utáni évek (1849—1857) A szabadságharc leverését követő politikai elnyomás a szellemi és tudományos élet területeire is bénítóan hatott. Nem volt ez másképp az orvostudománnyal sem, annál inkább, mivel a hazai orvostársadalom elitje aktívan részt vállalt a forradalmi események alakításában, sokuk még a fegyveres harcokban is. Ennek következtében személyes szabadságukban is korlátozva voltak. Balassa Jánost, Flór Ferencet bebörtönözték, Korányi Frigyest, Markusovszky Lajost, Bugát Pált, Lumniczer Sándort internálták és távol kellett tartaniuk magukat a közélettől, hogy a rendőri ellenőrzések és zaklatások újabb következményekkel ne járjanak. 13 Szathmáry István: „Nézetekegy országos orvos-nyugintézeti pénztár, miként lehető megalapításáról" O. T. 1846. 3. folyam 10. köt. 16. sz. p. 245—252 14 Kun Tamás—Kaczander Áron: „Az orvosszemélyzetei özvegyek számára fölállítandó nyugdíjintézet jótékonysági elven alapuló egyszerű elve" O. T. 1847. 3. folyam. 11. köt. 2. sz. p. 18—25 15 „Stáhly alapítvány" O. T. 1843. 3. folyamat. 4. köt. 11. sz. p. 183—191 16 Kovács Sebestyén Endre: Javaslat az álladalmi közegészség és orvosi ügy rendezéséről hazánkban. Az orvosi kar választmánya tervezete szerint fogalmazta . Pest, 1848.
