Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében

— az orvosok érdekvédelmi törekvéseinek is aktív koordinálóivá váltak. Az Orvosi Tár biztosította számukra a publicitás lehetőségét legfontosabb híreik, felhívásaik, közleményeik, tervezeteik közzétételével. így az orvosi érdekvédelmi törekvések első, még bizonytalanul körvonalazódott próbálkozásait is az Orvosi Tár hasábjaink követhetjük nyomon. A reformkor a nagy egyéni adakozások és felajánlások koraként jellemezhető. így az első segélyalapra vagy nyugdíjintézetre vonatkozó javaslatok is egyéni felajánláson, önkéntes pénzadományokon nyugszanak. Elsőként idézzük fel az ún. Schuster-féle alapítvány történetét. Schuster János, a pesti egyetem kémia tanára 1838-ban hunyt el. A nagy megbecsülésnek örvendő tanár emlékének méltó megörökítéséhez — síremlékéhez — anyagi alapot gyűjtöttek. Bugát Pál kezdeményezésére 1839-ben tanítványai, pályatársai és tisztelői között országos gyűjtést indítottak meg.

2 Olyan tetemes összeg gyűlt össze, hogy a síremlék kifizetésén kívül egy kémiai pályadíj jutalmazása is lehetővé vált, sőt még mindig maradt a pénzből. Bugát ekkor a következő szép javaslattal állt elő: ,,Alig lenne üdvösebb e pénzösszeget másra fordítani, mint annak évenkénti kamatait ... egy Schuster-féle árvának nevezendő' orvos, seborvos vagy gyógyszerész árva gyermekének évenként átadni.

3 Az alapítványt kezdetben a Természettudományi Társulat kezelte, de 1842-ben felmerült a gondolat, hogy az árva-alap kezelését vegye át az Orvosegyesület. Flór Ferenc szavaival: ,,... minthogy az alapítvány orvosi egyének ajánlatából támadott elő, illő, hogy orvosok által kezeltessék. ' '

4 Első ízben 1844-ben tették közhírré az Orvosi Tár hasábjain, hogy az árvaalap megpályázható.

5 Az összeg kezelését és odaítélését az egyesület gyámbizottsága végezte. Az alapítvány kamatait — évi 50 forint — Magyarországon dolgozó orvos, seborvos vagy gyógyszerész Magyarországon született, 8—12 éves, szegény, jó előmenetelű, tudományos pályára készülő árvája nyerhette el, egymást követő 6 évre. Kifogásolható magatartás vagy rossz bizonyítvány alapján megvonták tőle a támogatást. Az első gyámügyi bizottság tagjai: Tessényi Zsigmond, Bugát Pál, Gross Ferenc, Plósz Lajos, Schlesinger Ignác és Wagner Dániel voltak, s elnöke Havas Ignác. Az első támogatásban részesített gyermek Pongrácz Elek volt. Anyja szülés közben halt meg, apja — Pongrácz János, Veszprém vármegye seborvosa — hivatása gyakorlása közben szerzett tífuszban hunyt el néhány hónappal később. 9 gyermek maradt árván. Gyámjuk a nagybátyjuk, Pongrácz Mihály, Nógrád megye főorvosa lett. O fordult segítségért az Orvosegyesülethez a kis Elek taníttatása érdekében. A bizottság méltónak találta a gyermeket a támogatásra, így ő lett az első ún. Schuster-árva.

6 Az eredeti Schuster-alap összege az idők folyamán nemcsak a kamattal növekedett, hanem további adományok is befutottak. Miután nem csupán a kezdeményezés fűzhető Bugát nevéhez, de idővel további adományokkal is gazdagította a segélyalapot, az alapítvány később „Schuster-Bugát alapítvány" elnevezéssel vált ismertté. A megnövekedett alaptőke évi 100 forint kifizetését tette lehetővé.

7 2 Orvosi Tár (továbbiakban: O. T), 1840. Új folyam 4. félév, 23. sz. p. 366—368 3 O. T. 1841. Új folyam 7. sz. p. 26 4 A Budapesti kir. Orvosegyesület jubiláris évkönyve 1837—1937. Szerk.: Salacz Pál. Bp. 1937. p. 128—129. (a továbbiakban: Salacz P.); Gombocz Endre: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története 1841—1941. Bp. KM TT. 1941. p. 41—42 5 O. T. 1844. 3. folyamat. 5. köt. 10. sz. p. 160 6 Salacz P. i. m. p. 133 7 Slacz P. i. m. p. 134