Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Jobst Ágnes: Ex libris medicinae. Az orvosi hivatás szimbolikája orvosi könyvjegyeken
lenpontja a galamb, s a két állat együttese az Újszövetség egy helyére (Mt 10,16) utal, ami az orvossal szemben támasztott erkölcsi követelményekre irányítja a figyelmet. 18 A 18. századtól címer és portré háttérbe szorulnak, előtérbe kerül viszont a figurális ábrázolás, s jelképek valóságos kavalkádjával találkozunk. Kialakul az orvosi hivatásra utaló attribútumok rendszere, melyek együttese először Johann Reis augsburgi sebésznek, a Compendium anatomico-chirurgicum c, 1739-ben megjelent munka szerzőjének ex librisén tűnik fel. 19 A Johann Esaias Nilson által 1756-ban készített rézmetszeten koponya, orvosi eszköz, kenőcsös tégely, gyógy növény könyv, anatómiakönyv látható, s a felsoroltak mellett egy daru szerepel, mely a kor szimbólumrendszerében az éberséget jelképezi. Mindehhez lényegében már csak egy fontos motívum járul, mely első ízben Salomon Schinz (1764—1847) 1793-as, Daniel Chodowiecki (1726—1801) által a lengyel kolerajárványok hatására metszett híres rézkarcán jelenik meg; az orvos és a halál betegért folytatott küzdelme. A túldíszített, olykor zsúfolt ex librisek divatját lehiggadt, egyszerű, sőt puritán könyvjegyek követték, majd ezt követően a műfaj átmenetileg háttérbe szorult. 1860-as években történt újbóli felfedezése a Herold című német heraldikai lapnak köszönhető, melyet egy archaizáló, reneszánsz stílusjegyeket és heraldikai elemeket felelevenítő hullám követett. Modern ex librisről csak ezután beszélhetünk, melynek jellemzője, hogy heraldikai elemek helyett gondolatokban gazdag, olykor művészi értékű alkotásokban hozza létre tulajdonosának grafikai szimbólumait. A Berlinben élő Johann Sattler 1895-ben megjelent Deutsche Kleinkunst in 42 Bücherzeichen c. könyve áttörést hozott a műfaj életében. Ezt követően két irányú fejlődés indult meg: a használat céljára készülő, reklámgrafikához hasonló elemeket felhasználó ex librisét; és az eredeti rendeltetésétől és a könyvtől függetlenedő ún. luxus ex librisé, mely maga is gyűjtés tárgyát képezi, azaz alkalmazott grafikából önálló kisgrafikai műfajjá fejlődött. A kultúrtörténet szempontjából nem elhanyagolható az alkalmazott művészet ezen ágának olykor csekély értékű, sorozatszerű alkotásain megmutatkozó tendenciák vizsgálata, annak feltárása, hogy bizonyos képi hagyomány mely tartalmak kifejezőjévé válik. Jelen esetben ennek fordítottja érdekel bennünket: mégpedig az, hogy egy bizonyos tartalom — esetünkben az orvosi hivatás — milyen képi eszközökkel jeleníthető meg. Ennek elemzése azért is kecsegtető, hiszen a kortárs tömegművészet e termékein nem érvényesül szigorúan előírt ikonográfiái rend, a felhasznált motívumok az alkotó fantáziája és a megrendelő kívánsága szerint eklektikusán keverednek. A magyar ex libris metszés szintén a 16. századra nyúlik vissza, orvosi ex librisek azonban csak a 18. század végétől, szórványosan ismertek. A magyar orvosi ex librisek legrégebbike Komárom megye főorvosának, Séth János József-nek (megh. 1810. Komárom) 18. sz. végéről származó rézmetszete, mely háromszögből sugárzó istenszemet (Szentháromság szimbólum), Napot és Holdat ábrázol. Ezt követte Segesvári Istvánnak (1774—1826), Debrecen város másodfizikusának 1803-ban készült egyszerű, a nevet és foglalkozást virágornamentikával 18 A jó orvos iránt támasztott erkölcsi követelmények megfogalmazást is nyernek dr. Csengery Kálmán ex librisén: Erkölcsösség/Mértékletesse'g/Felvilágosodottsdg/Emberszeretet. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár (továbbiakban: SOMKL/Könyvtár) emberszeretet képi megjelenítése a középkori Caritas (anya két vagy több gyermekkel), vagy az irgalmas szamaritánus alakjában is történhet, ld. Lukács Pál, Gergely Jenő könyvjegycit OSZK Plakáttár 19 Hasonló jelenségnek vagyunk tanúi a heraldikában a polgári címerviselés terén, ahol egyes mesterségek szerszámainak, termékeinek, jelvényeinek ábrázolásával utalnak a tulajdonos hivatására. Orvosi területen ennek feldolgozása Antall J.—Buzinkay G.: Insignia medicorum in Hungária (Budapest 1982.) c. munkájában történt meg.
