Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven

Nem állt meg ennél a megállapításnál, hanem 1946-ban a falusi lakosság fogászati ellátásának javítására, vidéki általános orvosok részére, egyhónapos fogászati tanfolyamot indított. Három év alatt 15 ilyen tanfolyam megrendezésére került sor a Stomatologiai Klinikán és ezeken 110 vidéki (falusi) orvos nyert fogászati ismereteket (28). Balogh Károly két évtizeden át volt a Stomatologiai ill. Szájsebészeti Klinika, majd közben közel egy évtizeden át a Fogorvosi (1962 óta Fogorvostudományi) Kar vezetője. Ezen idő alatt tevékenységének politikai vonatkozásai is elemzést érdemelnek. 1985-ben Balogh Károlyról írott Emlékezésben (39) azt írtam, hogy „kényesnek látszó, de megválaszolandó kérdés, hogy Balogh Károly akit... olyan szélsőjobboldali kormány terjesztett fel professzori kinevezésre, amelynek minden tagja később háborús bűnösnek minősült (29) hogyan illeszkedett be a nagy történelmi fordulat után a demokratikus alapokon nyugvó egészségügyünk életébe". A felvetett kérdésre az akkori válaszom Balogh Károly munkásságának, eredményeinek és sikereinek felsorolása volt és nincs említés, de halvány utalás sem arra a küzdelemre, amelyet saját és iskolájának fennmaradása érdekében folytatott a kommunista rendszerrel. Balogh Károly apolitikus ember volt és e felfogását megőrizve nem lépett be egyik háború után alakult (vagy újra alakult) politikai pártba sem. A kommunista párt azonban csakhamar megjelent klinikáján. Képviselője Jáhn Ede (1908—1981) klinikai gyakornok, majd tanársegéd és később adjunktus, akit nekrológírója „harcos, nem alkuvó kommunista fogorvosnak" nevez. Jáhn kellemetlen modorú, bizalmatlan, gyűlölködő, humortalan ember, már 1945 nyarán részt vett, ,a belső klinikai pártszervezet szervezésében" és 1949-ig elnöke, illetve titkára volt (43). Pártján keresztül vagy arra hivatkozva sokszor erőszakosan beavatkozott a Stomatologiai Klinika életébe és ezt a kommunista ideológiának megfelelően irányítani próbálta. Balogh Károly nagy toleranciával és diplomáciai érzékkel el tudta ugyan kerülni a nyílt összetűzést vele, de kettőjük közötti ellenszenv ismert és nyilvánvaló volt. 1948—1949-ben nagy nyomás nehezedett a klinika orvosaira, hogy lépjenek be a kommunista pártba. Balogh Károlyt ismételten felszólították a belépésre és megfenyegették, hogy vonakodás esetén el fogja veszíteni az állását. Pl. Kertész Jenő, a Szakszervezet Fogorvos Szakcsoportjának (a feloszlatott Magyar Fogorvosok Országos Egyesülete utódjának) káderese, különben humort kedvelő és Balogh Károlyt értékelő fogorvos mikor felszólította belépésre, akkor a hamleti „lenni vagy nem lenni" kérdést „Lenin vagy nem Lenin"re torzította. Balogh Károly ennek is ellenállt, de a klinikai orvosok jelentős része kénytelen volt meggyőződésük ellenére belépni a kommunista pártba. A kommunisták igyekeztek eltávolítani a klinikáról a velük nem rokonszenvezőket. A Stomatologiai Klinika számos ilyen tagjának állásából történő indokolatlan elbocsájtása a gyógyító-kutató-oktató munkát károsította és Balogh Károlynak pedig sok keserűséget okozott. Kiemelem közülük Szentbe István magántanárt, kitűnő fogszabályozót és Tarnai Károlyt, a nemzetközi irodalomban is elismert sebész-fogorvost. Tarnai főbűne az volt, hogy nem akart belépni a szakszervezetbe. 1949-ben Jáhn Ede és a „pártbizottság" javaslatára a klinika 5 igen tevékeny orvosának kinevezését nem hosszabbították meg. Eltávolították a Klinikáról Lőrinczy Ervin magántanárt, a Klinika adminisztrációját vezető Papp László adjunktust, Sztrilich Pált, a rtg. osztály vezetőjét, Huszár György tanársegédet és Takács László klinikai orvost. 1949-ben a „fordulat évében" Balogh Károly nehéz helyzetbe került és súlyos támadásoknak volt kitéve. A Fogorvos Szakcsoport 1949 évi Nagygyűlésén Weil Emil, az Orvos Egészségügyi Szakszervezet vezetője egyrészt felemás módon, de értékelte, másrészt élesen tá-