Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Vida Mária: Török József orvos és természettudós (1813—1894) halálának centenáriumára
2. díjat nyert. 7 E 4 fejezetre osztott munka (130 lapon) az ásványok, a növények, az állatok ,,gyógy- és műtani testjeit" tárgyalja, végül a különleges kezelések okait fejtegeti. ,,Honunk nevezetesebb ásványvizeiről" 1846-ban tűzött ki pályázatot balneológiai tankönyv megírására a Tudós Társaság. A pályázat feltétele: ,,Határoztassanak meg vegybontások s gyógygyakorlati adatok nyomán a nevezetesb honi ásványvizek gyógyjavallatai; miként lehetne azokat netalán létező hiányaikra nézve orvosrendőrségi tekintetbe használhatóbbakká tenni; továbbá adassék elő, melyekkel lehetne azok közül a külföld legnevezetesb ásványvizeit pótolni; végül említessék meg, mik történtek irodalmi tekintetben e tárgyra nézve. ' ' Az 1847. évi akadémiai nagygyűlés a győztes pályamunkát 50 aranynyal jutalmazta, amely Török József műve: A két Magyarhaza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Természet-, vegy-, s gyógytani sajátságaikban előterjesztve, először 1848-ban, majd — mivel a 2000 példány néhány év alatt teljesen elfogyott — 1859-ben javítva és bővítve ismét megjelent 8 . A pályázati feltételeknek a könyv megfelelt: ,,hosszú időn keresztül egyetlen nagyobb ilynemű balneológiai magyar munka volt és kétségen kívül irányt adott és hézagot pótolt. ' ' — mondta róla Hőgyes Endre emlékbeszédében 9 . Az első kiadás bevezetésében összefoglalja a szerző azokat az előzményeket, aminek eredményeként a pályázatra sor kerülhetett. Miután a Kir. Magyar Természettudományi Társaság az ásványvizek ügyében bizottságot nevezett ki, az orvosok és természetvizsgálók 1844-ben Kolozsvárott rendezett vándorgyűlése a tárgyban választmányt, ezt követően 1845-ben Pécsett működő új választmányt bízott meg azzal, hogy „Magyarország ásványvizeit megvizsgálni, azokkal kórházakban és magánbetegeken kísérleteket tenni, azokat a külfölddel megismertetni, és oda leendő szállításukat megindítani, általában teljes összeköttetései által minden elkövetni, mi hazánk ásványvizeinek hírét megalapítani s mindinkább terjeszteni fogná." 10 Eredménytelenség miatt került sor a pályázatra, amelynek elkészítésére vállalkozott Török. A meglévő kevés szakirodalom kiegészítéseként levelezés útján kért információkat a megyei főorvosoktól illetve a fürdőorvosoktól. Az európai hírű Bikszád, Tűr ásványvizeinek analízisét elvégeztette, meglátogatta az Esztergom megyei keserűvizeket, melyeket maga megvizsgált. A pályamunkában egyes gyógyvizek történetét a fürdőintézettel együtt ismertette, hogy ezzel is „könnyebben megválaszthassa az orvos kényelem tekintetében is a betegének szükséges fürdőintézetét. Az akadémiai emlékbeszéd életmű-mellékletében a könyv 2. teljesebb kiadását ismerteti, számunkra is ez a teljesebb, szerkezetében alaposabb és egy évtized újabb ismereteivel bővített kiadás. A feltételeknek Török József valóban eleget tett, bár önálló vízelemzéseket nem végeztetett el, az addigi eredményeket enciklopédikusán összegyűjtötte és az egyes hévizeknek az addigi legrészletesebb felosztását adta. Ráadásul Zombory Gusztáv (1835—1872) 12 színes kőnyomatával — Balatonfüred, Bártfa. Budai Császárfürdő, Harkány, Mehádia, Parádi Csevicze, Parádi timsósfürdő, Pöstyén, Szklenó, Szliács, Szobráncz, Trencsénteplics fürdőhelyei — illusztrált az újabb kiadás. A szerző maga is elavultnak tartotta az 1. kiadást, az átdolgozást a tudomány újabb eredményei miatt szükségesnek, végül az eltelt tíz év alatt személyes tapasztalatokat szerzett azzal, hogy számtalan fürdőhelyen hetekig tartózkodott. Szerénységére jellemző az 1859. március 5-én írott előszó befejezése: „Adja az ég, hogy ezen kiadás is, orvosaink és természetvizsgálóink ernyedetlen buzgalma következtében minél előbb elavuljon! — Senki sem óhajtja azt melegebben mint a szerző." 11 Legelsőként a hazai balneológiai irodalom bibiliográfiáját közli a megjelenés sorrendjében, a magyar és az idegen nyelvű művek felsorolásával 1631-től 1859-ig bezárólag. 12 Először a hévizeket- vegyileg közömbös, kénes, égvényes, keserűsós, meszes, vasas, konyhasós —, majd a hideg gyógyvizeket, 7 Török József akadémiai rendes tag irodalmi dolgozatai. Hőgyes E.: /. m. Függelék, pp. 377—381 Természettudományi Pályamunkák. 1844. 3. k. s Vida M.: i. m. 1977. pp 41—43 9 Hőgyes E.: i. m. p. 361 10 Török J. : A két Magyarhaza elsőrangú gyógyvizei és fiirdőintézetei. (Pest 1848) pp 1—4 11 Török J.: í. m. 2. átdolg. Bőv. kiad. (Debrecen 1859) 12 ill. III—V. 12 Vida M.: i. m. pp. 41—43
