Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson

az egyetemi statútum, chartularium említi. Magától értedődő a könyv jellege, ha a délelőtti lectio, ill. disputatio, a délután tartott repetitio, resumptio kapcsán említik a libri formales között a kérdéses summa-i, tractatus-X, a quaestiones vagy colliget etc. című írást, vagy egyenesen a libri audiendi pro gradu baccalaureatus, illetve a pro magisterio jegyzékében szerepel.

21 Az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatban említeni kell a tankönyvek terjesztésének módját. Ez az ún. pecia

22 segítségével történt. A pecia a másolat hivatalos egysége. A középkori egyetemek stacionáriusai révén jutott a tanulók kezébe a korrigált és kontrollált tankönyv.

23 A kanonizált tankönyvekhez, melyeket az egyetemi könyvjegyzékekből ismerünk, tartoznak azok — a többnyire más listákon is fellelhető — könyvek, melyeket olyan tudósok említenek ajánlott tankönyvekként, mint Isidorus de Sevilla és Fulbertus de Chartres ők Démoszthenész, Theodorus Priscianus, Sextus Piacitus, Accius Justus, Quintus Serenus Sammonicus, Marcellus Empiricus és Oreibasziosz írásait említik. Ezek kétségtelenül a késői antik medicina fundamentális művei között voltak. Az arabizmust megelőző korszak orvosi oktatásának teoretikus alapjához tartoztak a 10. század végéig. A legismertebb ilyen munkák a praesalernitanus orvosi iskolában, Ravennában a 6—8. században az ott tanító Agnellus de Ravenna ,,Simplicius medicus"a.

24 Természetesen voltak olyan szakmunkák, melyeket tankönyvnek szántak, de nem kerültek az egyetemen kanonizált művek listájára, nem szerepeltek a disputációkon tárgyalt könyvek között sem. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy nem használhatták, csak azt, hogy nem volt kötelező, nem volt vizsga tárgya. Ilyen könyv a késő antik (I. sz. vége) pszeudogalénoszi Definitiones Medicae. A szerző bevezető szavaiban expressis verbis közli, hogy ezt az írást az orvostant tanulók számára tankönyvnek, fiatal orvosok részére kézikönyvnek szánta, de nincs adat arra, hogy egyetemi tanulmányok céljaira használták volna.

25 Az egyetemek statútumaiban rögzített, kötelezően előírt, századokon keresztül praelegált könyvek mellett előadtak recens traktárusokból, ill. könyvekből, ezek azonban nem képezték vizsga tárgyát. Az orvosi stúdiumok tananyagát meghatározta a görög-római szakpróza közvetlen újjáéledése a Karoling prehumanizmus korában.

26 A görög-római tudományt továbbvivő, majd az arab tudományt befogadó keresztény gondolatvilág szintéziséből született az a korai keresztény humanizmus, amely az orvosképzésben különösen nagy fontosságú.

27 A középkori orvosi stúdium antik tradícióra és arab traductóra épülő tudományosságát a keresztény világkép teszi teljessé. Hogy ezek harmonikus szellemi egységet alkotnak a medicinában, magyarázatra szorul. Számos auctor, coadunator és kommentátor műveiben találkozunk olyan expozícióval, mely a teológia és a medicina kapcsolatát, méginkább a vallás emberről alkotott képe és a medicina adta ismeretek összefüggését tárgyalja. Ezek a fejtegetések egyúttal arra is módot adnak, hogy eb21 Statutenbücher der Universität Leipzig (1861), p. 311., és p. 326. 22 A pecia (piéce-ből) egy pergament quaternio, amely a forgalombahozandó egyetemi kézirat egy részének hivatalos másolatát tartalmazza. A peciák összessége alkotja a hivatalos exemplarumot 23 V.o. Gabriel, A.: ,,A középkori gondolat újabb tudományos irodalma Franciaországban" Archiwm Philologicum 4. (1937) pp. 4-9. Klny. 24 A ,,Simplicius medicus"t (A milánói Ambr. G. 108 kódexből) közli McKinney, L.C.: Early medieval medical education (Roma — Salem 1954) 25 Mégis kedvelt írás lehetett, mert a 28 fennmaradt görög, de csak két latin nyelvű kéziratnak a textusai igen sok helyen térnek el egymástól. Ez annak jele, hogy sokan és sokszor másolták. A 10—11. századi latin szakpróza az 5—6. századi fordítói periódusból való. V.o. Kollesch, J.: ,,Zum Fortleben der Pseudogalenischen Definitiones Medicae in der Medizin des lateinischen Mittelalters" Beitr. Gesch. Univ. Erfurt, 14 (1968/69), pp. 55—59. 26 A humanizmus korai kibontakozásának egyes jelenségeit tárgyalja Southern az oktatás anyagának szempontjából. Ld. Southern, R. W.: Medieval Humanism and other Studies. (Oxford, 1970), pp. 29—35. Vö. még Morris, C.: The Discovery of the Individual 1050—1200; Church History Outlines 5. (London, 1972) 27 Bolgár, R.R. : The Classical Heritage and its Beneficiaries from the Carolingian Age to the end of the Renaissance (New York, s. a.) pp. 1—5.