Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti, Tibor: Paráznák III. A bábák (befejező közlemény)

Babothon lakozó Boka Györgynek egy jó szopó borját ördögi mesterségeivel megh rontotta volna [...]"

159 15. Megront és gyógyít A legtöbb bábák ellen irányuló boszorkányperben a következő példa alapján zajlott a rontás és gyógyítás. A bába elvárását nem elégítették ki. Erre megsértődött és rontást, zömében-egészségrontást végzett. A megbetegedett vagy családja megijedt, kérlelte, adományokkal kiengesztelte a bábát vagy éppen megfenyegette és a bába ijedt meg, aki feloldván a kötést, a beteget meggyógyította. (Összefoglalónkban ezt a kérdést részletesen vizsgálni fogjuk.) Az oldás és kötés, rontás és gyógyítás az esetek nagyobb részében tehát együtt járt. Az eddig tárgyalt rontástípusoknál is gyakori volt. Kristóf Ildikó írta, hogy ,,A korabeli Debrecenben is élő volt az a hiedelem, hogy a rontást az gyógyíthatja meg, aki okozta [.. .]"

160 Itt néhány tipikus esetét mutatjuk be. 1728- ban a Pest megyei Koldus Molnár Ilona bába a rontás megszüntetését, a meddőség oldását így végezte: ,,Hogy pedig fia lenne Bicskeynének, azt megorvosolná úgy, hogy a gyerek megszáradott köldökét porrá törné és azt pogácsába becsinálván, adná be megenni, attul aztán lenne neki fia."

161 Ugyancsak 1728-ban, de a szegedi boszorkánypörben Kökényné, mivel nem kapott búzát, megrontotta az asszony lábát. Ezután a férje megígérte neki a búzát és ,,[...] megkente nyálával Kökényné az fatens gyermekágyas felesége lábát, és mindjárt lábra állott [.. .]"

162 Ugyanebben a pörben, miután Kökényné bosszúból kivette Lantosné lábából a csontot, ,,Malmos Kata meggyógyította."

163 Ez az eljárás a viszonylag ritka esetek közé tartozott, mivel a bábaboszorkányok nem, vagy nem szívesen avatkoztak egymás ügyébe. Arról nem is szólva, hogy az oldást többnyire mindig az a személy tudta elvégezni, aki a megbüntetett személyen a kötést végezte. 1729- 30-ban Pirka Kata pőrében Varga Erzsébet gyermekágyas üzent Katának, hogy menjen el, de késvén, másik bába fürösztött, mire Kata megbetegítette a gyereket. Erre az anya megfenyegette a bábát, hogy gyógyítsa meg a kisdedet. El is ment a húga és megfürösztötte. Erre a gyermek meggyógyult. Ugyanebben a pörben Kulcsár Dorottya bába megrontotta a tanú feleségét. Ezután a tanú megfenyegette a bábát, aki erre ,,[...] vett egyszer valamiben kenyöt, és derekát a betegh Aszszonynak megh kente, akkor ugyan nagy fájdalmakat érzett Testiben a kenyis után, de idővel tágult nyavalája."

164 1730- ban, a Balog Andrásné és társai ellen folytatott boszorkánypörben Iván Miklós tanú vallotta, hogy feleségét a Vörösné bába megrontotta, ,,[...] kit is Vörös Mihalyne midőn megh kenegetett, az nyavalya tágult rajta [...]"

165 1744-ben Dóka Ágnes bábát ajánlkozása ellenére sem hívta meg Bajnóczy Katalin terhes a szüléséhez. Ezért a bába megharagudott és a fátens gyermekét megrontva, örökké sírt. Ekkor elhívatták a bábát gyógyítani, aki úgy oldotta a gyerek kötését, hogy ,,szólatlan vizet" hozatott, vagyis a vízhordás alatt a szállító cseléd nem beszélhetett és ezzel gyógyította meg a csecsemőt.

166 1746- ban Fődi Istvánné sámsoni bába pőrében Kertes György azt vallotta, hogy megromlott mindkét szeme és hívatta Földinét, aki ezt mondotta: ,,[...] én meg gyógyítanám, tsak hogy az Földnek se mondjátok [...] és mégis gyógyította [...]"

167 (Ebben a pörben ismét előjön a Föld-Anyától való mágikus félelem, ami arra utal, hogy senki, még anyánk, a Föld se tudja meg a bűnös praktikát.) 1747- ben Totthné Csivát Dóra bábát megsértette a Koncz család, mire ő megkötötte a kisded száját. Egy hónapi szenvedés után arra ment a bába és azt mondotta, hogy nem hal meg a gyerek. Két nap •» Schram, 1983, A 277. pör. 2: 125—126. 160 Kristóf, 1990, 3-4: k. p. 453 i

6

' Komáromy, 1910, A CCCXLV. pör: 419. 162 Reizner, 1900, 4: k. p. 373 163 Reizner, 1900, 4: k. p. 381 164 Schram, 1983, A 266. pör. 2: 51., és 56. 165 Schram, 1983, A 151. pör. 1: 400. 166 Reizner, 1900, A CCVII. 80. pör. 4: 528. 167 Schram, 1983, A 47. pör. 1: 125.