Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti, Tibor: Paráznák III. A bábák (befejező közlemény)
1766-ban, Bereg megyében Hetei Pál tanú vallotta: ..] Kömlei Márton úr visitatióra kijővén és kérdésben vévén, minemű öreg asszony, vagyis bába legyen helységben [...]" A válasz így hangzott: ,,[...] vagyon egy boszorkány [.. .]" 9 Ugyancsak az 1752-es, marosvásárhelyi Farkas Borbála-féle pörben Szigeti András tanú a bábát szülének nevezte, pedig nem volt családtagja, csupán nála lakott: ,,A szüle bús állapotban lévén [...]" — vallotta. Egy másik mondatának részlete: ,,[...] miképen vagyon dolgom a szülével." 10 A korszak korlátozott tudásanyaga az emberi szervezet biológiai, élettani működéséről néhány egyetemhez, tudóshoz, szakkönyvhöz volt kötve, és nem került el vidékre, például egy falusi közösség gyógyító emberéhez. A vidéki bábamesterség tevékenységi köre igen széles volt, amely a bajokozás és elhárítás mágiáján keresztül a természet empirikus megismeréséig sok mindent magában foglalt. Aki az élet keletkezését, a gyermek világrasegítését, vagy éppen az angyalcsinálás fortélyait az átlagembernél jobban tudta, mint például a bába, az mindig gyanús volt, hogy nem cimborál-e és különös tudását nem szerezte-e a földön túli rontó erőktől; a boszorkányok mestereitől, az ördögtől. Ezért a bába tudását ugyan keresték, többnyire elismerték, de gyakran kétkedéssel vették és az első gyanús jelre rásüthették a boszorkányság bélyegét. R. Várkonyi Ágnes írta: ,,A laikus gyógyító kiszolgáltatott. Sarokbaszorított, fájdalom és félelem gyötörte emberek indulatainak, a többi orvoslónak, közösségnek céltáblája [...} Ha nem nyúl a beteghez, bevádolják vagy bántalmazzák. Hasonló sorsra jut, ha orvoslása kudarcot va//." 11 Pócs Éva fogalmazta: „Elterjedt nézet, hogy bizonyos alkati, jellembeli fogyatékosságok, deviáns életvitel, valamint bizonyos foglalkozások (bába) predestinálhatnak valakit a boszorkányság vádjára." 12 Tárkány Szűcs Ernő írta: „Tevékenységében sokszor mágikus, az egyszerű emberek előtt érthetetlen eljárásokat is alkalmazott, ezért nemegyszer boszorkányképességet tulajdonítottak neki" 17, — ti. a bábának. Dömötör Tekla bábajellemzése, a boszorkány porokról szólva: „Igen nagy százalékban szerepelnek a magyar perek vádlottal között a bábák, bár pontos statisztikát még nincs módunk készíteni." 14 Ennek a megállapításnak ellene vall több új kutatás is. Kristóf Ildikó kimutatta, hogy az egyik legnagyobb városunkban, amely egyike azoknak, ahol a legtöbb boszorkánypör zajlott: Debrecenben a 38 vádlott boszorkánynő közül mindössze 3 volt bába és közülük is csak 1 foglalkozott gyógyítással. 15 A hódmezővásárhelyi 30 boszorkánypörben a vádlottak közül egy sem volt bába. Átnéztük a két legteljesebb pörgyűjteményt. Azt találtuk, hogy Komáromynál a következő 5 pörben volt értékelhető bábacselekmény: vi, xvii, xvui, xx, cxv, cxxxív, cccxxm, cccxxvm, CCCXL, CCCXLV, CCCL, CCCLXrV, CDXXIII, CDU és CDLVIII. Schram Ferencnél először is le kell vonnunk és figyelembe kell vennünk gyakori tévedéseit, elírásait, valamint azt a tényt, hogy a bábákkal együtt emlegeti a javasokat, kuruzslókat, füves asszonyokat és a kor más gyógyítóit, így nála a fogalmak többször összekeverednek. vádlottak foglalkozását tekintve nagyon sok a bába, javasasszony köztük; alig-alig van per, amelynek vádlottjáról ne olvasnánk, hogy bába volt, bábának ajánlkozott szülő nőkhöz vagy füveket szedett, gyógyított" 16 Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a Komáromy-féle pörgyűjteményben a Schram által hivatkozott Balázsi Erzsébet (151. p.), Villás Ignácné (155. p.), Molnár Jánosné (169. p.), Piroska Andrásné (176. p.), Szenesi Istvánné (285. p.), Szabó Andrásné (94. p.), és Kerekes szüle (93. p.) nem voltak bábák, hanem különböző gyógyításokat és magzatelhajtásokat végeztek. 9 Komáromy, 1910., A CDLVIII. pör: 714 10 Komáromy, 1910., A CDXXIII. pör: 560 11 R. Várkonyi, 1990., pp 399—400 12 Pócs, 1983., p. 136 13 Tárkány Szűcs 1981, p. 125 14 Dömötör, 1981. p. 61 15 Kristóf, 1990. p. 450-451 16 Schram, 1982, p. 20.