Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - STUDIES, LECTURES - Huszár, György: A fog a Bibliában

5Mózes 19,21). Az Ószövetség a ,,fogat-fogért" szabályát idézi az Újszövetség is: „Hallottátok, hogy megmondatott; szemet-szemért és fogat-fogért" (Máté 5,38). Megjegyzendő és figyelemreméltó a kárpótlandó testrészek felsorolásának sorrendje; legtöbbször a szemmel kezdődik és a foggal folytatódik és a kéz, láb csak utána következik. A sorrendet feltehetően nem csak a testrészek értéke, hanem a sérülések gyakorisága is befolyásolta. Mózes első könyvében leírja Jákob áldását 12 fiára. Juda jellemzésében olvashatjuk, hogy „Bortól veresek a szemei, tejtől fehérek fogai" (lMózes 49,12). Az egészségre ártalmas bor és a kedvező hatású tej szembeállítása olvasható ki a gondolatból. A pusztában vándorló zsidó nép ráun a mannára és húst kíván. Mózes Isten segítségével fürj- és homárhúshoz juttatja őket, azonban „A hús még foguk között vala és még sem emésztették vala, amikor az Úr haragja felgerjede a népre" (4Mózes 11,32). A Biblia az igen rövid időt a szájba kerülő élelem rágás, lenyelés előtti idejével jellemzi. Az Ószövetség könyvei közül fogról több említés található Jób könyvében. Jóbot, aki minden szenvedése közepette is szilárdan kitartott istenhitében, felkeresi három barátja. Jób könyvében a velük folytatott párbeszéd olvasható; ezekben több utalás van a fogra: „Miért szaggatnám fogaimmal testemet" (Jób 13,14), szenvedéseit részletezve barátai előtt mondja „Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg" (Jób 19,20). Jób felsorolja, hogy mielőtt nyomorúságba került, milyen tekintélyes ember volt és mi mindent cselekedett, így „Az álnoknak fogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala" (Jób 29,17). A fogcsikorgatás és vicsorítás jelenségről az Ó- és Újszövetségben többször olvashatunk. Értelmező Szótárunk szerint (II. k. 846) a fogcsikorgatás „az erősen összeszorított alsó és felső fogsornak, fájdalomból vagy haragból történő s kellemetlen csikorgó hangot előidéző összedörzsölése". Az Értelmező Szótár fogvicsorítással nem foglalkozik, csak vicsorít, vicsorgat igékkel (VII. k. 405). A vicsorító „dühében ajkait széthúzva (dühös) csikorgatússal mutatja mintha harapni akarna". A csikorgatásra és vicsorításra egyaránt jellemző, hogy hangfenoménnal járnak, de kiváltó okuk némileg eltérő lehet. Míg a csikorgatás inkább passzív kísérőjelensége a fájdalomnak, félelemnek (stressz hatás, idegrendszeri reakció), addig a vicsorítás inkább kísérőjelensége az esetleges készülő aktív cselekedetnek. Legtöbbször ilyen értelemben szerepelnek a fogalmak a következő bibliai idézetekben. „Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgató rám" (Jób 16,9). „Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá" (Zsoltárok 37,9). „Látja ezt a gonosz és dühöng: jogait csikorgatja és eleped (Zsoltárok 112, 10). „Feltátották ellened a szájakat minden ellenségeid: süvöltenek és csikorgatják fogaikat" (Jeremiás siralmai 2,16). A fogcsikorgatás az Új testamentumban, Máté evangéliumában ötször szerepel (Máté 8,12; 13,42; 22,13; 24,51; 25,30) és pedig legtöbbször hasonló szóösszetételben: „lészen sírás és a fogaknak csikorgatása". Vonatkozik ez különböző büntetések (külső sötétségre vettetés, kettévágatás) elszenvedőire. Lukács evangélium az Isten országából kirekesztettekre vonatkozóan mondja „lesz sírás és a fogak csikorgatása" (Lukács 13,28). Márk evangéliumában is történik említés a fogcsikorgatásról. Jézus meggyógyítja a „néma ördöngös fiút", akinek édesapja elmondja betegségének, epilepsziás rohamainak tüneteit, ezek között: „tajtékot túr, a fogait csikorgatja" (Márk 9,18). Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Péter és az apostolok a főpap és a tanács előtt bizonyságot tesznek Jézusról és azok ezeket hallván , Jogaikat csikorgatták" (Apostolok Csel. 5,33). István vértanú bizonyságtétele után a tanács őt kihallgató tagjai „szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják ő ellene" (Apostolok Csel. 7.54). A fogcsikorgatással közel rokon jelenséggel a fogvicsorítással is találkozunk az Ószövetségben: „Ingyenélók léha csúfolkodása közt fogaikat vicsorgatva rám" (Zsoltárok 35,16). Az orvostudomány a régmúlttól kezdve egészen napjainkig figyelmet szentelt a fogcsikorgatásnak. Az ókori medicina a súlyos beteg fogcsikorgatását hátrányos prognosztikai jelnek tartotta. A sztomatológia is értékeli a fogcsikorgatást (stridor dentium, bruxismus, Károlyi effektus). Károlyi Mór ( '865—1945) magyar származású bécsi fogorvos a róla elnevezett elmélete szerint az éjszakai fogcsikor-