Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

a történelem talán első műfordítójának tevékenységével ért el csúcspontjára, hogy azután részint a Ficino és a firenzei neoplatonisták munkássága nyomán új filozófiát, részint pedig Aldus Manutiusnak, Bembonak, Hermolaus Barbarusnak és Mususrusnak köszönhetően új nyomtatott szövegekbe foglalt információkat adjon a reneszánsz nyugatnak. Wilson lépésről lépésre előre haladó, primer forrásokra és szigorú szövegkritikára támaszkodó gondolatmenetét követve, több fontos következtetésre is juthatunk. Egyrészt megbizonyosodhatunk arról, hogy a reneszánsz, társadalmi-politikai okain (török hódítás, Bizánc eleste, gazdagodó olasz polgárság stb.) túl, mily egyedülállóan személyekhez, művekhez kötődő szellemi irányzat volt. Másrészt arra is magyarázatot kapunk, miért játszott a reneszánszban oly fontos szerepet a humanista szó-kultusz: ennek oka ugyanis az a szoros kapcsolat lehetett, ami a filológiát, a görög szövegeket, a nyelvoktatást és az ,,új" eszméket összekötötte. Ugyancsak a bizánci hagyományok jellege ad magyarázatot a retorika és a szép kifejezésmód rangjának korabeli hirtelen emelkedésére. Jóllehet Wilson nem beszél orvosi vagy gyógyszerészeti munkákról (legföljebb Hermolaus Barbarus, vagy Pietro Bembo munkássága kapcsán), könyve a reneszánsz orvostudományának és orvosi könyvkiadásának vizsgálatához is nélkülözhetetlen, új szempontokat ad: segítségével negatív és pozitív oldalaival együtt, pontosabban érthetjük azt a szerepet, amelyet az ókori auktorok újra-felfedezése a modern európai tudományos gondolkodásban játszott. Magyar László