Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti, Tibor: Paráznák III. A bábák (befejező közlemény)

megholt s azután láttam magam is az ágyam előtt állani Farkas Borbarát s úgy meg is nyomott, hogy nem is szólhattam [.. .]"

196 1754-ben Zainé Új Judit bába pőrében Juhász István tanú azt vallotta, hogy ,,[...] első felesége ez előtt enyéhany Esztendőkkel Gyerek ágyat feküvén, mely mellett Zainé Bábáskodott, majd mint egy egy Hétre oda ment füröszteni a Gyermekecskét [...]" és az anyától kért egy csupor káposztát, de nem adott. ,,[...] egy fél fertály múlva fel sikoltott álmábúl az Leánka, és az ajakacskája annyira le volt kötve, hogy az után soha sem vehette az Annya Csécsit a Szájában [...] és negyednapra meg is halt.

197 Ugyancsak ebben a pörben Somodi Erzsébet tanú azt beszélte, hogy Zainé volt a gyermeke bábája, akit kértek, hogy a keresztelőbe hívja a barátaikat, de Zainé nem akarta, mert már kitelt az ideje. A tanú férje erősködött, mire Zainé mérgesen engedett, de másokat hívott, mint kellett volna, és a keresztelőből hazafelé a gyereket belevágta a hóba. A kisded otthon elaludt. ,,[...] reggel midőn már fel ébredet volna a Tanú a fürdőit meg készítette hogy majd meg fürözti; ki polyázta, és látta nagy rémüléssel, hogy az lábacskái öszve vannak fonva [... J noszogatták Zainét, hogy gyógyítaná meg ha el rontotta, de semmi módon ki nem gyógyult belőle, hanem abban múlt ki a világbul."

m 1756-ban, Kiss Anna bába pőrében Ördög Erzsébet tanú azt vallotta, hogy a második gyermeke, amikor felállt a földre esett és egy hétre rá meghalt, mert ,,[...] a Gyereknek pedig a Laba el rodhatt az sok Fokádasi [fakadási] miatt."

m Ez azért volt, mivel Kiss Anna bábájuknak nem volt megfelelő a fizettség a szolgálataiért. 18. Kannibalizmus Az emberré válás óta ismertjelenség a kannibalizmus. Bár ritkán, de észlelték szubhumán főemlősöknél is. Leszámítva az éhezések okozta, szintén ritkán előforduló kannibalizmust, az ember esetében ez a cselekedet rituális volt. Törzsi társadalmakban gyakran előforduló jelenség, hogy avatási vagy más, elsősorban vallási ceremóniák alkalmából tűzön sütött emberhúst, szívet vagy agyvelőt fogyasztanak. A velő bekebelezése az elhalt tudásának megszerzését, ezáltal a szelleme fölött gyakorolt hatalom megszerzését is jelentette. A tibeti temetési szertartáson a hullafogyasztás a reinkarnáció jegyében történik, de a halott lelkének visszajárását is igyekeznek vele meggátolni. Végül emberevés azért is lehetséges, hogy ezzel az elpusztított teljesen megsemmisüljön, ugyanakkor a fogyasztó a megevett életerejét birtokolhassa. A boszorkánypörökben előforduló kannibalizmus leginkább az utóbbi teóriához áll közel. Minden esetben rituális jelenség, hiszen boszorkányszombatokon, boszorkánytáborban, amikor a vezér, a dudás és az ördögök is jelen voltak, tehát nyilvánosság előtt történt. A bábának a saját kisgyermekét vagy közeli családtag gyermekét kellett megennie, hogy megszerezze a tudományt és ez által felvételt nyerjen a boszorkányok közé. Makkai László írta: a boszorkányok ,,[...] seprűn, boton lovagolva valamely hegyen vagy elhagyatott helyen tartott »boszorkanyszombatokon« parázna és emberevő orgiákat, egyházi szertartásokat parodizáló »fekete miset« rendeznek a Sátánnal, s erőt nyernek tőle gyógyításra, rontásra, oldásra, kötésre.''

200 A bábaboszorkányok, boszorkányok kannibalizmusa Európa-szerte ismert jelenség volt. Horvátországból a következő példákat hozta M. Boskovic-Stulli: „Nyomozás közben tett vallomások szerint horvát boszorkányok összejöveteleiken emberi szíveket metszettek ki, amit azután megsütöttek és megettek!' Vladimir Bayerre hivatkozva megjegyezte, hogy a boszorkányok más alkalmakkor is gyakorolták ezt a gyászos cselekményt.

201 Nemcsak felnőtteket ettek. A boszorkány ,,[...] vesszővel kitépte a gyermeknek a szívét, felszúrta a pálcára, minek következtében a gyermek meg is halt. A boszorkányok megeszik 196 Komáromy, 1910, A CDXXIII. pör: 549—550. 197 Schram, 1983, A 158. pör. 1: 423. 198 Schram, 1983, A 158. pör. 1: 425. i" Schram, 1983, A 334. pör. 2: 417. 200 Makkai, 1983, 1: k. p. 109 201 M. Boskovic-Stulli, 1990, 3—4: k. p. 498. és p. 498 32. jegyzet.