Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti, Tibor: Paráznák III. A bábák (befejező közlemény)

1752-ben, Marosvásárhelyen zajlott Farkas Borbála pöre. Ebben Harkó Katalin tanú azt vallotta, hogy szülését követően Farkas bába miatt ,,[...] az másom oda lett, noha az uram övig ásta volt az földbe s mégis elvitték s olyan kuruslást vittek vele végbe, hogy három egész esztendeig az fekélyből urastul ki nem tisztulhattunk"

142 1756-ban, Jantsó Lászlóné bába pőrében vallották: Puskás Gáspár és Gyaraki György lábát úgy megrontotta, hogy járni sem tudtak.

143 A megrontásokkal kapcsolatban a következőket kell elmondanunk. A betegségek mai diagnosztizálását, hogy pl. mi okozhatta a gyakori szájzárt, kéz és láb meggörbülését, az elsatnyulást, a beszédkészség megromlását, a nagyothallást, sárgaságot stb., nemcsak azért roppant nehéz elvégezni, mivel távdiagnózist nem ismer el az orvostudomány; illetve mivel nem egy betegség boszorkányos rontás nélkül, egyéb egészségre ártalmas tényezők miatt is kialakulhatott, hanem azért is, mivel az emberek ma hamarabb fordulnak orvoshoz, jobb kezelést kapnak, mint a 17—18. században. így ma nem alakulnak ki az egyes betegségeknél olyan súlyos tünetek, mint egykor, amelyek más kórképre terelhetik a gyanút, mint ami valójában fönnállt. h) Gyermekágyas asszony megrontása Az egészség megrontásának egy része a gyermekágyban fekvő, tehát egyébként is elesett nőket érintette. A bábák megsértéséből következett bosszúból történtek ezek a cselekmények. Vagy mellőzték őket, vagy szolgáltatásukért nem azt kapták, amire számítottak. Az 1728-as szegedi boszorkánypörben Kökényné Nagy Anna bábát vádolták. Miután a tanú nem adott Kökénynének búzát, megrontotta a felesége lábát.

144 Lantos János tanú vallotta: ,,[...] terhes lévén a felesége hivatta Malmos Katát. Hogy nehezen lett a gyermek, ismét hívatta Kökénynét. Összevesztek a bábák." Kökényné ezután bosszúból kivette a Lantosné lába csontját.

145 1730-ban, Balog Andrásné és társainak pőrében Iván Miklós tanú vallotta: ,.[...] Felesége Gyermek Agyban feküdött, Vörös Mihályné volt Babája, kire ezen Tanú gyanakodott, hogy eő rontotta volna megh Feleségét, látván nehesz nyavalyában fetrengeni [...]"

146 1756-ban, Kiss Anna bába pőrében Puskás Erzsébet tanú azt vallotta, hogy súlyos gyermekágyi betegségben feküdt, amikor a „Balkanyi helység Babája" Kiss Anna elment hozzá és ültetni való tojást kért tőle, de nem adhatott. Néhány nap múlva a bába visszatért és az ágyán a tanúnak ,,[...] a lábat ket fele vetvén, es agya felet fel akasztott egy üvegben livőborát, meg locsogtatta, ugy hogy takarózó paplannyara is locsolodot ki belőlle, annak utána feje alat livő párnáját ki húzta, es a fejire vetette, annak utána a hazbul ki tünt, de nem tudja mikipen [...], hanem a fatens Aszszony ő kegyelme igen meg nehezedett utánna, malyd meg is fult [.. .]"

147 i) Gyermekrontás A vonatkozó esetszámok mutatják, hogy a bábaboszorkányok rontó szándéka elsősorban a kisdedek, kisgyermekek ellen irányult — ők voltak a legsebezhetőbbek; általuk a szülők, az egész család is szenvedett — és csak másodsorban károsították a szült anyák egészségét. 1584-ben, Kolozsváron folyt Sós Jánosné bába pöre, akit nem hívtak meg Kőmives Ferenczné szüléséhez. Herczeg Gáspárné tanú vallotta: ,,[...] másodnap menék a nénémhez és hát azon éjjel megveszett a lába az leányának [...]; még az ujjaknak helyei is az leány lábán rajták valának és az teje is elveszett [...]" ti. az anyának.

148 1711-ben a szempci boszorkányok elleni pörben Slincserni Rozália vallotta, ,,[...] hogy az Gyermeke 142 Komáromy, 1910, A CDXXIIL pör: 551. 143 Schram, 1982, A 476. pör. 3: 140. 144 Reizner, 1900, 4: k. p. 373 145 Reizner, 1900, 4: k. p. 381 146 Schram, 1983, A 151. pör. 1: 400. 147 Schram, 1983, A 334. pör. 2: 416. 148 Komáromy, 1910, A XVII. pör: 36.