Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Vida, Mária: Der Kosmas- und Damian-Kult in Ungarn im Mittelalter und im Program der Gegenreformation (von 15. bis 18. Jahrhundert)
Die Verehrung und die Änderungen in dem Inhalt der Verehrung der Patronen der Medizinwissenschaft und Pharmazie beweisen gut jene tiefgreifende Veränderung die eine geistige Folge der durch die Reformation ausgelösten religiösen Bewegung war, und die auch den Heiligenkult der Gegenreformation determinierte. Die gesellschaftlichen-politischen Zustände Ungarns des 16. Jhdts. ermöglichten leider nicht, dass sich entweder den weltlichen und biblischen medizinischen Genres der Niederlande, oder den italienischen ähnlich eine selbständige ungarische barocke heiltätige Heiligen-Ikonographie herausbildet. MARIA VIDA, Ph. D. general director of the Semmelweis Medical Historical Museum, Library and Archives H— 1013 Budapest, Apród u. 1—3. ÖSSZEFOGLALÁS A gyógyítás védőszentjeinek, Szent Kozmának és Damjánnak kultusza Magyarországon mind az Árpádházi, mind pedig az Anjou-királyok alatt jelentőségteljes szerepet játszott. A vértanú-szentek alakja a magyar koronán s a koronázó-paláston éppúgy megtalálható, mint III. András házioltárán (a berni diptichonon), illetve az Anjou-legendárium gyűjteményében. A honi ábrázolások azonban nem csak formájukban, hanem jelentésükben is lényeges változásokon mentek át az idők folyamán: e tekintetben — cikkünk szerzője szerint — három periódus különíthető el. A korai ábrázolások a keresztény hit terjesztésének s az államhatalom megszilárdításának programjával összhangban a Kozma—Damjánlegenda erkölcsi példa-értékét emelték ki. A 14. századtól a szentek kultusza gyakorlatiasabb jelentéssel is bővült: ábrázolásaikon a betegségek elleni védelem, a gyógyító-erő hangsúlyozása vált központi témává, amivel egy időben a legenda misztikus tartalmait is egyre erőteljesebben igyekeztek kiemelni. A 16. század közepétől a 18. század elejéig Magyarországon — valószínűleg a reformáció, illetve a történelmi viszontagságok hatására — a gyógyító testvérpár ábrázolására nem találunk példát: csupán a barokk kor hoz e tekintetben változást, nyilvánvalóan az ellenreformáció programjával összefüggésben, s azt támogatva. Ennek az utolsó virágkornak azonban már nincs kapcsolata a korábbi, hazai ábrázolások képi illetve jelentésvilágával. A barokk Kozma—Damján-képeken a két szent elsősorban az orvostudomány és a gyógyszerészet szimbolikus alakjaként szerepel, „nemzeti" karakterük, vagyis a magyar királyi házakkal való kapcsolatuk feledésbe merül. A tanulmány állításait a legkorábbi (kassai, bártfai, szepeshelyi, lőcsei) táblaképek és a későbbi, a jelentésváltozás bemutatása szempontjából fontosabb ábrázolások részletes, művészettörténeti és szemiotikai elemzésével és összevetésével bizonyítja, kitérve a szentek ábrázolásainak az egyetemi, illetve orvoskari címerekben játszott fontos szerepére is. Az elemzéssel teljessé válik a magyarországi kultusz ismertetése folyóiratunkban, amelyben korábban a szerző részletesen foglalkozott a XI—XIV. századi tisztelettel. A külföldi orvostörténeti folyóiratokban megjelent korszakok összefoglalásával teljessé válik a hazai Kozma és Dámján ikonográfia értékelése. A tárgyban megjelent munkákat tartalmazza a tanulmány végén lévő bibliográfia. BIBLIOGRAPHIE Adam, M. : Geschichte der Ausbreitung der christlichen Religion durch die hamburgische und bremische Kirche . . . (a. d. Lat. übers, von Carsten Miesagaes); Bremen 1825. Armellini, M.: Le chiese di Roma dal secolo IV. al XIX. (Hrsg. Carlo Cechelli): 3. Aufl. T. 1.; Roma 1942. Baethgen, F.: „Die Curie und der Osten." Deutsche Ostforschung 1 (1942). S. 310 ff. Balassa, F.: Casulas S. Stephani Regis Hungáriáé vera imago et exposito; Vienna 1754.
