Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabó, Tibor: Szegedi Kőrös Gáspár a páduai egyetemen
egyetemen tanuló Kőrös Gáspár a magyar diákok által nem látogatott perugiai egyetemen fejezte be tanulmányait. Az 1308-ban V. Kelemen pápa alapítólevelével Studium generale-vá lett intézmény hamarosan komoly vetélytársává vált Bologna és Padova egyetemének. 1534-ben jelentősen leszállították a doktori avatási díjakat, törölték az avatási szertartások költséges részét. A szegény fiatalok részére alapítványokat is létesítettek. A magyar fiataloknak Perugia nem esett útjába, így első világi diákunk, akit ott találunk, 1553 őszén Kőrös Gáspár volt. [Veress Endre 1941. CXXIX., XXL] Minthogy a sokkal szerényebb és kevés költséggel járó perugiai doktorálás költségeiről nincs megbízható adatunk, összehasonlításokba sem bocsátkozhatunk. Mindenesetre említett padovai tanulótársai csupán a tudás megszerzésére végezték az egyetemet, itthon egyházi, világi méltóság várt rájuk. így még a tudós hajlamú és gyűjtő szenvedélyű, műveket alkotó Verancsics Antal, a későbbi esztergomi érsek sem lett doktor. Kőrös Gáspár esetében a tudás megszerzése nem lehetett öncél, a jövő hivatását alapozta meg. Perugiai doktorálásának másik oka az lehetett, hogy Páduában ebben az időben csak katolikus promoválhatott, noha igen toleráns módon bántak a nagyszámú (főleg német) protestáns hallgatóval. Csupán 1578 után tettek engedményeket a protestánsok javára, de a promotio csak az esetben volt lehetséges, ha a doktorjelölt letette a niceai zsinatban körülírt tételekre az esküt. Kőrös Gáspár egyetemi éveire a padovai matriculák hiánya miatt nincs hivatalos adatunk (tehát Szmollény nem „nézhette át" a „ hiányos" anyakönyveket.) Két időpont bizonyos: Gyalui Torda Zsigmond idézett levele szerint 1549-ben a padovai egyetem hallgatója volt, és 1551 őszén ugyancsak Páduában találjuk, mert 1554. szeptember 17-i levele szerint Bécsi Tamást (Thomas Viennensis) jól ismerte Padovából, ahol az a Révay fiúk nevelője volt („Fűit enim ille Thomas literátus Patavii bene notus. Pedotriba enim erat filiorum Reuaj. . ."). A perugiai egyetem anyakönyvébe beírt első magyar hallgató 1552. november 30. keltezéssel: „Doctoratus in Artibus et Medicina, Caspar Fraxinus Zegedinus". [Arch. Univ. Perugia. Matr. Doct. Vol. C. VII. fol. 102.] Ezért képtelenség Szmollény állítása, hogy „annyi bizonyos, hogy 1551 őszén már Nádasdy udvarában és környezetében van, s itt marad egész 1562 tavaszáig, Nádasdy haláláig". A padovai évek utáni közvetlen időszakból még két megoldatlan, illetőleg hamis adat maradt fenn a Kőrös Gáspárral foglalkozó irodalomban. Az egyik egy 1554. február 28-án kelt levelének felelőtlen belemagyarázása, mely szerint a fiatal doktornak volt egy Bugumila nevű leánya. A másik bizonytalanság, hogy volt-e ő Serédy Gáspár háziorvosa a Nádasdyakat megelőzően. A hazafelé út különösen télen sok időt vett igénybe. Maga az utazás költséges, fárasztó, sőt kockázatos volt. A törökök miatt csak nagy kerülővel (Bécs irányába) történhetett. Hetekig tartott, amíg egy-egy diák Padovába vagy Ferrarán át Bolognába jutott. Okleveleinkben gyakran olvasunk arról, hogy diákjainkat útonállók kifosztották. Aki gyorsan akart haladni, kocsi helyett lóra ült. A rossz utak a mocsaras vidékeken, a hegyek között inkább kedveztek a lovas közlekedésnek. Hatalmaskodó főurak, önkényeskedő császári katonák, haramiák, portyázó török martalócok veszélyeztették az útonjárók élet- és vagyonbiztonságát. A szekerest sújtották a lakott helyeken szedett vámok is. Ezért abban a korban a ló volt a közlekedés legfontosabb eszköze, még a főurak is csak akkor ültek a kocsiba, ha családjukkal utaztak. Hazatérésének pontos idejéről, körülményeiről nincsenek adatainak. Feltétlenül 1553. első hónapjaira tehető, és valószínűleg Bécsen átjött Pozsonyba, ahol egyszerre két beteg, a március l-jén elhalálozott Serédy Gáspár, és a még november 1-jéig életben volt Révay Ferenc várt segítségére. Fennáll a valószínűsége annak is, hogy Gáspár doktor a súlyos köszvényben és „elerőtlenedésben" szenvedő Révay Ferenc patronáltjaként nem Serédy Gáspár, hanem Révay Ferenc orvosa lett. Révay — halálát érezve — hazahívta fiait, akik augusztus 14-én érkeztek Pozsonyba. Feltehető, hogy Gyalui Torda Zsigmondnak 1549-ben Révayhoz írt levele Gáspár említésével, tulajdonképpen közvetett ajánlás volt, hogy a betegeskedő Révay patronálja Kőrös Gáspárt. Hogy ez a segítés megtörtént, arra nemcsak a padovai évek, hanem Gáspár doktor 1553. szeptember 14-én Révaynak írt levele [OL NádLt. Mf 1412. d.] is bizonyíték. Megszólításában „Magnifico domino, domino Francisco a Rewa, locumtenenti, palatino Regni Hungáriáé etc. domino et patrono mihi clementissimo"-nak mondja, a külső címzés zárószavaiban pedig „patrono suo observandissimo"-mk, azaz patrónusának nevezi.
