Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

fikációs szempont — néha hibásan — a cukorhoz hasonló anyagok ilyen vagy olyan csoportba való besorolásánál. A monoszacharidok szerkezetének tanulmányozása a kémiai, a fizikai, valamint a biokémiai kutatások eredményeiből indul ki, azon alapszik. Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikokémiai módszerek beszivárgása a monoszacharidok szerkezetének tanulmányozásába, a kutatási módszerek fejlődésétől való függőség és a monoszacharidok központi helye a szénhidrátok körében, teszi ma is aktuálissá a monoszacharidok szerkezeti problémájának tanulmányozását. A szénhidrátok szerkezetének kutatástörténete fontos útmutató egy nagyon összetett és nagyon bonyolult terület kutatásához. A szénhidrátok kémiájának története segíti az olvasó tájékozódását a szerves kémia történetének egészében, a sztereokémia történetében, és ezen keresztül a biológiában és a bioorganikus kémiában is. Gelman Z. E. monoszacharidok szerkezet-kutatással foglalkozó könyve értékes tudománytörténeti munka, ajánlom a tudománytörténészek, a kémia történetét kutatók figyelmébe. Slárku Erzsébet Gilman, S. L. : Sexuality — An Illustrated History. Representing the Sexual in Medicine and Culture from the Middle Ages to the Age of AIDS. John Wiley and Sons, New York — Chicester — Brisbane — Toronto — Singapore, 1990. 376 p. ills. A szexualitás-történeti irodalom nap mint nap újabb és újabb művekkel gyarapszik: különösen az angolszász országokban példátlanul népszerű e szakterület. Gilman professzor gazdagon, 320 többnyire eddig ismeretlen képpel illusztrált könyve a szexualitás történetét nem annyira orvosi, mint inkább szociológiai szempontból dolgozza föl 11 különálló esszének is beillő fejezetében, a középkortól napjainkig. A szerző a nemiséget mítoszteremtő erőnek, s egyben ízlésünket értékítéleteinket és világképünket meghatározó, illetve tükröző jelenségnek is tekinti: azt próbálja bemutatni, hogyan gyökeredzik mindenkori szépség-, egészség-, szentség-, férfiasság- és nőiségképünk szexuális szokásainkba és mítoszainkban. Gilman szerint a szexualitással kapcsolatos képzetek sokkal több cselekvésünket és ítéletünket határozzák meg, semmint azt előítéleteinktől vezettetve gondolnánk: s ezt a gondolatát imponáló mennyiségű irodalmi, történeti, s elsősorban orvosi, anatómiai, pathológiai, tehát orvostörténeti bizonyítékkal támasztja alá. Noha a könyv tanulmányai elsősorban egyes személyekre (Leonardo, Goethe, Zola stb.) illetve egyes kultúrtörténeti periódusokra (reneszánsz, felvilágosodás, századforduló) fókuszálnak, így Gilman története nem folyamatos és nem teljes, az érdekes adatok, gondolatok sora, a szerző asszociatív ereje és élvezetes előadásmódja a tárgy történetének olyan földolgozásait eredményezi, mely nem csak a laikus olvasók, hanem az igényes orvostörténészek elismerését is méltán nyerheti el. Magyar László Grmek, Mirko: Claude Bemard et la méthode expérimentale. Petit Bibliothèque Payot/69. Paris, Éditions Pavot, 1991. 192 p. Mirko Grmek — akinek már számos műve ismert a magyar orvostörténészek körében — ez alkalommal Claude Bemard (1813—1878) francia filozófus kísérleti módszertanának vizsgálatát választotta témájául. Középpontba Bemard ^Introduction à l'étude de la médecine expérimentale" című művét állítja, amely a bernardi fiziológiai módszertan elméleti megalapozása. Grmek a lehetséges történelmi források fényében próbálja bemutatni az olvasóknak a bernardi kísérleti módszertan lényegét, rendszerét, hogy valódi történeti képet kaphassunk a tudós fiziológus kutatásairól, munkájának alapvető kérdéseiről. Bemard a természetfilozófiai spekulációk helyett a szigorú tudományosságot követelte meg a kutatóktól, és létrehozott egy logikai struktúrát a kísérletezés módszertanának megalapozására. A tanulmány első részében Grmek alapos áttekintést ad a bernardi rendszerről, annak gondolkodástörténeti helyéről. Bemard szerint a felfedezés három fázisa: a megfigyelés, a hipotézis és a kísérletezés, amelyek egymással dialektikus összefüggésben állnak. A kísérlet determinált feltételek melletti provokált megfigyelés, amely a hipotézis kontrolláló hatása alatt áll. A természettudomány a gondolat és a megfigyelés közti dialóguson alapul. Grmek rámutat arra, hogy Bemard filozófiájában milyen nagy szerepet játszanak az irracionális pszichikai faktorok, mivel Bemard szerint a kutatásban az intuíció, mint nem logikai alapokon nyugvó belső látásmód vezérli a tudóst az ismeretlenben. A kísérletezés egyszerre teoretikus és praktikus fogalom Bemard számára, a naturalizmus megfigyelői álláspontját elutasítja. Grmek a tanul-