Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
KÖNYVSZEMLE Beukcrs. H. — Luyendijk-Elshout, A.-M. — van Opstall, M. E.—Vos, F. (Eds.): Red-Hair Medicine. Dutch-Japanese Medical Relations. Rodopi, Amsterdam—Atlanta, 1991 114 p. Vöröshajú orvostannak a japánok az arrafelé merőben szokatlan hajszínű hollandok által importált európai orvostudományt nevezték. A hollandok azonban, mint századokon át egyetlen európai nép, melynek a távolkeleti országban kereskedelmi telepei lehettek, nem csak importtal, hanem exporttal is foglalkoztak: többek közt a japán akupunktúra is az ő közvetítésükkel került lolrészünkre a 17. században. Kötetünk, nyolc tanulmányában, ennek a már közel négyszáz éves kereskedelmi kapcsolatnak a történetét foglalja össze: F. Vos a hagyományos „hollandelőtti" japán orvoslást jellemzi, A. M. Luyeftdijk-Elshout a Japánba exportált holland orvosok anatómiai ismereteit vizsgálja, T. M. van Gulik a holland sebészet japáni, G. T. Haneveld pedig a japán akupunktúra európai karrierjének történelét írja meg — a kötet talán legjobb tanulmányában. H. Beukcrs a himlőelleni küzdelem európai harcosaira emlékezik, H. E. Henkes a holland szemészet eredményeit ismerteti, A. Schonten pedig van Meerdervoort, a kiváló oktató, egészségügyi szervező és gyógyító orvos érdemeit méltatja (Meerdervoort rakta le a japáni orvosi felsőoktatás alapjait is). A kötetet M. J. C. Stokinan bibliográfiája zárja, mely a tárgyra vonatkozó holland szakirodalmat gyűjtötte egybe. A hollandok, lévén joggal büszkék a Felkelő Nap Országában végzett egészségügyi munkájukra, c könyv révén nem csak orvostörténeti ismeretcinket, hanem saját nemzeti hírnevüket is sikerrei gyarapították. Magyar László Berengario da Carpi: On Fracture of the Skull or Cranium. Transi.: L. R. Lind. Transactions of the Am. Phil. Soc. Vol. 80, Part 4. Philadelphia, 1990. A Modena melletti Carpiban eredetileg Jacopo Barigazzi néven anyakönyvezett, de a humanista metanomázia szokásainak megfelelően magát keresztnéven választott példaképe, vezetéknéven pedig származási helye után nevező Berengario da Carpi (1460—1530), a Vesalius-dötú kor egyik leghíresebb anatómusa, a bolognai egyetemen volt a sebészet professzora. Mint híres sebészt hívták 1517-ben Anconába, hogy a megsebesült Lorenzo de Medici koponyatörését és következményes traumás shockját orvosolja. Ez a nevezetes esemény szolgáltatott alkalmat arra, hogy a híres anatómus a koponya- ill. az agysebészet történetébe is beírja nevét: 1518-ban könyvet adott ki „Tractatus de fractura calvae" (A koponyatörésről) címmel. E művének sikerét mutatja, hogy azt 1535-ben Velencében. 1629-ben és 1728-ban Leydenben újból kiadlak, majd 1937-ben olasz-, 1990-ben pedig a kintűnő Berengario-kutató L. R. Lind hivatott fordításában, a fordító bevezetőjével és 25 orvostörténelmi szakirodalmi hivatkozás forráművének felsorolásával kiegészítve, angol nyelven is megjelentették. A könyv magyar vonatkozású adatokat is tartalmaz, amennyiben Berengario koponyasérült paciensei között szerepel Bakócz. Tamásnak. Magyarország akkori hercegérsekének unokaöccse is, mint egyik legkülönlegesebb eset. Az angol fordításában 160 oldal terjedelmű könyvet átolvasva tüstént világossá válik annak példátlan, idestova 500 éven ál változatlan sikere. A kitűnő szerző ugyanis 18 fejezetre osztva az anatómus alaposságával és a sebész szakértelmével saját tapasztalatai alapján taglalja a koponyacsontok, az agyburkok és az agyállomány-, majd a koponyán belüli vérzések, a gennyes meningitis, az agytályog. a törött koponyacsontok környező szövetekre gyakorolt nyomása és a koponyán belüli összenövések tüneteit, elkülönítő kórjelzését, kórjóslatát és gyógykezelését. Részletesen ismerteti a különféle tipusú sérülések ellátásának módozatait: ennek során külön ismerteti a beteg általános, helyi, gyógyszeres és műszeres kezelésének részleteit. Az általános kezelésmódok leírása során kitér a diéta, alvás-
