Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 141-144. (Budapest, 1993)
KRÓNIKA - CHRONICLE
AZ 1992. ÉVI FARKAS KÁROLY-DÍJ ÁTADÁSA Antall József miniszterelnök január 13-án a hivatalában fogadta a Farkas Károly Alapítvány vezető személyiségeit, Bálint Géza professzort és Tanka Dezső Professzort. A találkozón jelen volt Farkas Károly leánya, Farkas Ildikó, az Alapítvány alapítója. Az Alapítvány kuratóriuma az 1992. évi Farkas Károly Emlékérmet Antall Józsefnek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár egykori főigazgatójának, a Magyar Orvostörténeti Társaság elnökének ítélte oda. Farkas Károly orvos, címzetes egyetemi tanár több mint egy évtizedig volt az Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet főigazgató főorvosa. Sokoldalú életútja során méltán övezte elismerés a neves patológust, az alkotó tudomány- és oktatás-szervezőt, az orvostörténeti gyűjtemény egyik létrehozóját és fejlesztőjét. Rendkívüli emberként, iskolát teremtő, rendkívüli követelményeket támasztott. A minőségi teljesítmény és az emberi tisztesség mindig számíthatott rokonszenvére és védelmére. Antall József miniszterelnök a Farkas Károllyal kapcsolatos saját visszaemlékezéseit tartalmazó magnetofonkazettát adott át az Alapítvány képviselőinek. ETNOBOTANICA 92, LIBRO DE RESU MENES, 20—26 Septiembre 1992 Edita: Jardin Botanico de Cordóba, Patrocina: Junta de Andalucia. Programa Andalucia 92, Ayuntamiento De Cordoba. Universidad de Cordoba. Realiza: Concord, OPC-Imagen et Congresos, Gestion Gráfica y Medios. Cordóba, Espana. pp. 1—639. Az etnobotanika (népi növényismeret) — etnikai közösségek hagyományos növényismeretének, növényhasználatának a tudománya. Tágabb értelemben vizsgálati körébe tartozik minden, a társadalmakban nem a hivatásos oktatás révén élő és terjedő növényismeret. Történetileg a népi növényismeret a tudományos növényismeret alapja és forrása. Amerika spanyolok általi felfedezésének 500. évfordulójára emlékező ibériai rendezvények (világkiállítás, olimpia, európai kulturális főváros stb.) egyik tudományos eseménye volt Cordóbában az. első etnobotanikai világkongresszus (ETNOBOTANICA 92). Az ETNOBOTANIKA 92, mint interdiszciplináris, világkiállítás-kísérő rendezvény kiváló alkalom volt egy nagyszabású szakmai seregszemlére, legalábbis a spanyol—portugál kultúrkörben. A kongresszusi nagyelőadások (plenary lectures) közül öt Latin Amerikával, további három az etnobotanika és a biodiverzitás kapcsolatának a kérdésével foglalkozott: LOPEZ—AUSTIN A. (UNAM, Mexico — életfamotívum Középamerikában), PRANCE T. G. (Kew Garden — amazőniai indiánok és a biológiai diversités megőrzése), HARLAN J. R. (Univ. Illinois — amerikai fagylaltkrémnövények), LONG W. (Univ. Wageningen — falvak fenntartható fejlődése Latin Amerikában), FORERO E. (New York Bot. Gard. — amerikai növényi génforrások). HEYWOOD V. H. (IUCN — botanikus kertek és a csíraplazma világforgalom), SCHULTES R. E. (Harvard Univ. — etnobotanika és környezetvédelem), GÓMEZ-POMPA A. (Univ. California, etnobotanika és természetvédelem). Maguk az előadások szimpozionokban és ezen belül szekciókban zajlottak: az I. szimpozion három nagyelőadást (hallucinogének, hagyományos mexikói agrikultúra, etno-ökológia) és három szekciót foglalt magába: I. Etnohistória — 35 abstract (a továbbiakban rövidítve abs.), II. Antropológia — 9 abs., III. Agrárszociológia — 10 abs.). A második szimpozion öt nagyelőadásban és négy szesszióban zajlott: mexikói táplálkozás-kultúra, Gran Chaco történeti etnobotanikája, afrokubai vallásos növnyek, spanyol etnobotanikai körkép, pireneusi etnobotanika, illetve a szessziók (Etnobotanika Amerikában I. — 52 abs., II. — 24 obs., III. — abs. 41, etnobotanika Spanyolországban — 44 abs.). Ebben a szesszióban került sor a pécsi egyetem növénytani tanszékét vezető Borhidi Attila professzor (JPE, Pécs) anyagának a nagy érdeklődéssel kísért bemutatására a Nagy-Antillákon található gyógynövényekről és etnobotanikai hagyományokról. A II. Szimpozion mellett megrendezett szakmai találkozó (Reunion satelite) 17 előadása foglalkozott a világ más tájainak etnobotanikai problémáival. Ebben a sorban a Namibiai-sivatag etnobotanikai felméréséről (Van Den Eynden et al., Univ. Gent), a bjelorusz szedertermesztésről (Ivanovich et al., Gorkij), a Kínában termesztett amerikai növényekről (Métaille, Paris), valamint az etnogeobotanikáról, mint történeti etnobotanikai és etnohistóriai segédtudományról (Szabó és Rab, Szombathely) szóló előadások hangzottak el.
