Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Kapronczay, Károly: Ungarisch—polnische Kontakte auf dem Gebiet der Medizin
Ungarn, innerhalb des Interessengebietes Deutschlands — wozu Ungarn schließlich doch gehörte — eine selbständige Leitung ihres gesundheitlichen Dienstes verwirklicht, und konnte ein selbständiges ärztliches und klinisches Institutionssystem aufrechterhalten. KÁROLY KAPRONCZAY, PH. D. deputy director of the Semmelweis Medical Historical Museum. Library and Archives H— 1023 Budapest, Török u. 12. ÖSSZEFOGLALÁS Az évezredes magyar—lengyel kapcsolatokat a hazai és a nemzetközi irodalom egyaránt bőven tárgyalta már: politikai és művelődéstörjjgneti vonatkozásaik jól ismertek. Az magyar—lengyel orvosi kapcsolatok összefoglaló történetével azonban mindeddig adós a szakirodalom, az eddigi áttekintések többnyire csupán Krakkó s az itt a XIV. században alapított egyetem szellemi kisugárzását vizsgálták. A kapcsolatok történetére vonatkozóan az Árpád-házi királyok idejéből csak szórványos adatok maradtak fönn: ezek is inkább csupán egy-egy király környezetéhez, udvarához köthetők. A reneszánsz korában kapcsolataink központja a krakkói egyetem lett: azok az orvosok, akik itt végezték tanulmányaikat, vagy tanítottak, gyakran játszottak fontos szerepet a Magyar Királyság művelődéstörténetében is. A reformáció idején Krakkó súlya szellemi életünkben folyamatosan csökkent, hiszen a hazai peregrinus diákok, vallási okokból, elsősorban német és németalföldi egyetemeket látogattak. A két ország közti orvosi kapcsolatok történetében Báthory István uralkodása (1576—1586) jelentett újabb fordulópontot: ebben az időben számos magyarországi és erdélyi orvos tevékenykedett Lengyelországban, közülük többen nemzetközi hírnévre is szert tettek. A XVIII. század közepén a lengyel állam megszűnt létezni: a három részre osztott ország értelmisége ettől fogva a fennálló „rend" megváltoztatásával kecsegtető szabadságharcok és forradalmak támogatására törekedett. Ezért találkozhatunk az 1848—49-es szabadságharc honvédorvosai közt is annyi lengyellel, kik később, a szabadságharc bukása után törökországi, itáliai és amerikai emigrációba kényszerültek. A XVIII. században meginduló magyarországi orvosképzés több lengyel fiatalnak nyújtott lehetőséget tanulmányai elvégzésére: a század első felében sok lengyel orvos és seborvos szerezte Nagyszombatban majd Pesten diplomáját. A lengyel—magyar orvosi-egészségügyi kapcsolatok történetének egyik legemlékezetesebb periódusa az 1939—1945 közé eső időszak, mikor is több százezer lengyel menekült talált menedéket hazánkban. A magyarországi lengyel menekültek érdekvédelmi és kulturális egyesületeket alapítottak. A magyar állam e lengyel szervezetekkel és a Vöröskereszttel együttműködve eredményesen és példamutatóan szervezte meg a menekültek egészségügyi ellátását. A magyarországi emigrációban a lengyel orvosok nem csupán személyüket érezhették biztonságban, hanem hivatásukat is gyakorolhatták, sőt néhányan tanulmányaikat is befejezhették, illetve fokozatot is szerezhettek egyetemeinken.
