Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
TANULMÁNYOK — ESSAYS - Boroviczény Károly-György: Cruciferi Sancti Regis Stephani. Tanulmány a stefaniták, egy középkori magyar ispotályos rend történetéről
convenientius nos facere posse arbitrabamur, quam si Civilem hune Ordinem S. Stephani Regis Apostoliéi, qui nempe hoc Regnum, quod haereditario jure renemus, sapientia & fortitudine constituit, virtute, ac pietate firmavit, gloriosi nominis decoraremus inscriptione: quo ita, tam noster, erga Divum Hungáriáé Regem, cultus, ac pietas, publico hoc testimonio, confirmetur; quam vero per eum instituti, jam primis illis temporibus Equitum Ordinis memoria, non modo iterum restituatur, amplior, pleniorque effíciatur." 207 . Lejebb pedig: „Caput IV. ... Et quia hic Ordo S. Stephani, Regis Apostolici, nomini, per Nos consecratus esset, ea propter in parti ejus virtute, ac pietate, Majestatisque nostrae studio renovati (kiemelés tőlem) Apostolici Tituli memóriám, .. ." 208 Napjaink történészének véleménye: „A kortársak felfogása szerint Mária Terézia csupán megújított egy Szent István által létrehozott magyar lovagrendet. Erre a tényre utal a Rend Statútumának, alapító okiratának szövege, illetve az alapítás emlékére vert érem felirata is. Ez azonban csupán kegyes hagyományvolt, a történeti kutatás nem igazolta, hogy 1000 körül — amely kor nemzetközileg is az egyházi lovagrendek kialakulásának kezdeti időszaka — a feudális fejlődés útjára éppen csak rálépő Magyarországon vitézi lovagrendet létesített volna Szent István király." 209 A rendjelet, melynek 17 rangfokozata volt 210 , története során mintegy 1800 alkalommal adományozták 211 . Ezek között volt a XVIII. században 212 nagykeresztes: gr. Batthyány József 213 , gr. Przichowsky Anton Peter (1775) 214 , gr. Colloredo Anton Theodor 215 , hg. Kaunitz-Rietberg Wenzel Anton 216 , gr. Erdödy József 217 , gr. Pálffy Károly 218 , hg. Esterházy Antal 219 , gr. Zichy Károly (1792) 220 ; kommendátor: gr. Csáky János 221 , gr. Keglevich József 222 , gr. Erdődy János ( 1770) 223 br. van Swieten Gottfried 224 , gr. Reviczky Károly 225 , Bajzát József 226 , gr. Bánffy György 227 gr. Teleki Károly; kiskeresztes: gr. Galánthai Balog László 228 , Kempelen János, 207 Seelmann (1793) pp 149—151 208 Seelmann (1793) p 153 209 Pandula(1989)pp 15—17 210 Procházka (1979) pp 4:223—226 211 Pandula(1989) pp 15—17 212 Seelmann (1793) pp 175—179 213 *1727—01—30,fl799—10—23; 1759 erdélyi püspök, 1760 kalocsai, 1776 esztergomi hercegprímás, 1778 bíboros; lásd Nagy I. (1857) p 1:246 214 *i 707—08—28, t>1792; 1763 prágai hercegérsek; lásd Krebel (1788) p 1:275 215 *1729—07—10, t>1792; 1777 olmützí hercegérsek; lásd Krebel (1788) p 1:277 216 * 1 7 11 _02—02 Bécs, fl794—06—05 Bécs; 1764 hg, kancellár, miniszterelnök; lásd Krebel (1788) p 1:397 217 *<1733, f>1792; 1779 nyitrai főispán, 1789 főasztalnok mester; lásd Nagy I. (1858) p 4:68 218 *1735—io—02 Bécs, yl816—05—25 Bécs; Pozsony örökös grófja, v. b. t. t., es. kir. kamarás, 1782 aranygyapjas lovag, 1807 hg.; lásd Nagy I. (1862) p 9:66 219 * 1738—04—11, J1794—01—22 Bécs; testőrkapitány, aranygyapjas lovag, v. b. t. t., es. kir. kamarás, 1761-ben szerződteti Haydent; lásd Nagy I. (1858) p 4:87, Benda (1989) p 2:578 220 *1753—03—04 Pozsony, fi826—09—28 Bécs; 1773 es. kir. kamarás, 1782 békésmegyei főispán, 1788—1795 országbíró (jakobinus-per), 1808 aranygyapjas lovag; lásd Nagy I. (1865) 12:392 221 Szepes m. örökös főispánja, 1765 koronaőr, majd országbíró, v. b. t. t.; lásd Nagy I. (1858) p 3:91 222 *1729, f>1792; tornai főispán, cs. kir. kamarás, koronaőr, főlovászmester; lásd Nagy I. (1860) p 6:159 223 *i733—05—23, f 1806—03—23; 1758 horvát bán, cs. kir. kamarás, v. b. 1.1., zólyomi főispán, 1789 főkomornok mester; lásd Nagy I. (1858) p 4:68; Gudenus (1990) p 1:347 224 *1733, ti803—03—29 Bécs; a híres orvos fia 225 ti736 Revisnye, t>1792; követ, császári miniszter, v. b. 1.1.; lásd Nagy I. (862) pp 9:738f 226 *1720—02—20, ti802—02—24; <1764 veszprémi püspök, kir. tanácsos; lásd Nagy I. (1857) p 1:93 227 *1739 Kolozsvár, tl805 Kolozsvár; alezredes, Kraszna—Doboka főispánja; lásd Gudenus (1990) p 1:102 228 1760 altárnok, orsz. főlevéltárnok, 1773 gr.; lásd Nagy I. (1857) p 1:140
