Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
KÖNYVSZEMLE Dr. Georges Arnulf: L'histoire tragique et merveilleuse de l'anesthésie. Paris, Lavauzelle, 1989, 231 p. ill. Dr. Georges Arnulf a francia hivatalos aneszteziológia megszervezésének egyik úttörő egyénisége színes, olvasmányos áttekintést ad az aneszteziológia történetéről. Céljának nem a tudományág orvosi leírását tartotta, hanem az élményszerű beszámolót arról a heroikus munkáról, amely lehetővé tette a fájdalom leküzdését a sebészeti beavatkozások során. Könyve bevezetésében kitekintést ad az aneszteziológia felfedezése előtti korok próbálkozásairól (pl.: fagyasztás, alkohol, gyorsaság stb.), majd a nagy előfutárokat veszi sorra, kezdve azokkal, akik az aneszteziológia bázisát teremtették meg az érzéstelenítő anyagok felfedezésével. (Joseph Priertley fedezte fel a kéjgázt, Michael Faraday az étergőzt, H. H. Hickman állatokon folytatott kísérleteket stb.) Részletesebben tárgyalja Horace Wells munkásságát, aki a fogászatban próbálta alkalmazni a kéjgázt, majd W. G. Morton első sikeres beavatkozását 1846. október 16-án. Morton a kémikus Jackson hatására éterrel altatott egy 20 éves fiatalembert nyaktumorműtét közben, s ez az az esemény, amelytől az aneszteziológia megszületését számíthatjuk. A felfedezés jogáért Wells, Morton és Jackson között tragikus harc dúlt, de ez nem hátráltatta a korszakalkotó módszer elterjedését világszerte. 1847-ben az angol Simpson először alkalmazta a kloroformot narkózis céljára szülés közben, de ezt a módszert végül is J. Snow szentesítette, amikor Viktória királynő 4. szülését vezette le fájdalommentesen. Ekkor az aneszteziológia még nem számított hivatalosan az orvostudomány ágának, csak a II. világháború után szerveződtek meg az aneszteziológiai intézetek, és kötötték diplomához az ez irányú tevékenységet. De még sokat kellett fejlődnie az aneszteziológiának, amíg erre a pontra jutott. 1908-ban Ombredanne szerkesztett éteradagoló készüléket, Steward Halsted pedig 1884-ben realizálta először a helyi érzéstelenítést. A következő nagy előrelépést az idegtörzsi érzéstelenítés jelentette (intravénás, epidurális), majd a módszerek tökéletesítése volt a cél: a mesterséges lélegeztetés megoldása, a vérnyomás, a testhőmérséklet, a belső környezet és a testnedvvel kapcsolatos egyensúlyi állapot fenntartása. Arnulf kitekintést ad a különböző országokban (USA, Anglia, Franciaország) lejátszódó fejlődési folyamatokra egészen napjainkig. A történeti áttekintés mellett az aneszteziológia típusairól és részágazatairól is képet ad — a premedikációtól egészen a reanimációs szolgálatok megszervezéséig. Tárgyalja az aneszteziológiás beavatkozások során előforduló komplikációk mibenlétét, és az azok elleni küzdelem módozatait is; a reanimáció fontosságát a balesetek megakadályozásában (pl.: vértranszfúzió, a homeostasis ellenőrzése, defibrillatio stb.). Vizsgálja a sebészet és az aneszteziológia viszonyát, az aneszteziológia felelősségét és helyét az orvostudományban, és felveti a tudományág továbbfejlődésének lehetőségét (pl.: elektromos aneszteziológia). Összességében a mindenre kiterjedő figyelem, az olvasmányosság, a közérthetőség jellemzi Arnulf művét, és gyakorló orvosi tevékenységéből adódóan fokozott érzékenység az orvosetika, az emberi humánum iránt. A fájdalomérzet megszüntetése kötelessége az orvosnak mind szakmailag, mind erkölcsileg. Horúnyi Ildikó Atkinson, R. S. — Boulton, T. B. (ed.): The History of Anaesthesia. International Congress and Symposium, Series 134 London — New York, 1989. The Royal Society of Medicine Services Ltd. 649 p. ill. A rotterdami egyetemen tartották a modern anesztézia történetét vizsgáló első nemzetközi kongresszust. Ennek anyagát Anaesthesia: Essays on Its History címmel 1985-ben adta ki a SpringerVerlag. A konferenciát követően került megalapításra az észak-amerikai Anaesthesia History Association és európai megfelelője a History of Anaesthesia Society, amelyek rendezésében zajlott a második nemzetközi aneszteziológiai kongresszus 1987 júliusában Londonban. A konferencia elsősorban az angolszász országok anesztéziái felfedezéseit és főleg az eljárások elterjedésének sebességét és módjait vizsgálta. Az európai fejlődés megjelenítése sokkal kisebb hangsúlyt kapott. A konferencia szervezői a kérdéskör
