Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KRÓNIKA - CHRONICLE
a MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságának. 1982-ben Weszprémi-emlékéremmel tüntették ki. Számos tudománytörténeti előadásán túlmenően közleményei jelentek meg az Orvostörténeti Közlemények, a Halle-Wittenbergi Luther Márton Egyetem Egyetemtörténeti Közleményei és az Orvosi Hetilap c. szakfolyóiratokban, valamint a Búvár, a Természet Világa és más ismeretterjesztő kiadványokban és tudós-életrajz gyűjteményekben. Utóbb Társaságunktól, sőt az orvostörténelemtől is elfordult; tisztségeiről lemondott és biológia-történeti tevékenységét a Biológiai Társaság, valamint a MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága keretei között folytatta, majd minden idejét a Miskolci Szabadegyetemen tartott előadásainak, a Tört. Igazságtétel Bizottságban végzett, valamint — harcos ellenzékiként — önkormányzati képviselői tevékenységének szentelte. — Mint hosszú éveken át erős dohányos, az utóbbi években sokat szenvedett érszűkülettől és lábszárfekélytől. 71 éves korában agyvérzés vetett véget életének. Az „56-os forradalmár orvos" elhunytáról a napi sajtó is megemlékezett. SZÉKELY SÁNDOR (1913—1991) Székely Sándor, Társaságunk egyik alapító tagja, 1991. december 21-én, szívbetegségben hunyt el. Székely Sándor 1913. november 13-án született Kecskeméten, jómódú polgárcsaládban. Középiskoláit Budapesten, egyetemi tanulmányait Szegeden végezte: 1938-ban avatták doktorrá. Előbb a budapesti Szeretetkórház fül-orr-gége osztályán működött alorvosként, majd munkaszolgálatot teljesítve, a Veszprém Megyei Közkórház nőgyógyászatán dolgozott. 1946-ban a XVI. kerületi elöljáróság helyettes tisztiorvosává nevezték ki. 1948—49-ben a Szikra Könyvkiadó politikai lektorátusának vezetője, 1952—53-ban pedig a Természet és Társasalom című lap főszerkesztője. 1957-ben a X. kerületi Tanács rendelőjében dolgozik mint fül-orr-gégész, majd a Vöröskereszt munkatársa lesz. 1958-ban nevezték ki az. Orvostudományi Dokumentációs Központ (később: Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár) igazgatóhelyettesévé, majd 1960-tól igazgatójává: nyugdíjba vonulásáig megmaradt e poszton. 1966-ban kandidátusi fokozatot szerzett. Székely Sándor aktív társadalmi életet élt: 1941-től az SZDP, 1944-től 1956-ig az MKP (MDP), 1959-től az MSZMP tagja volt. Elnöke és titkára volt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, tagja a TIT-nek, a Vöröskeresztnek, a MOT-nak. Szerkesztette az Elet és Tudományt, az Orvosi Hetilap Horus-rovatát, az Orvosi Könyvtárost és a Családi Lapot, mely egy időben az ország legnagyobb példányszámban vásárolt hetilapja volt. Oktatott és írt. Tudomány- és orvostörténeti tárgyú munkái közül a legfontosabbak: Herman Ottó (1955), Elet, ember, világ ( 1961 ), Az ember és a túlvilág ( 1962), Az orvostudomány történele ( 1960), Az orvostudomány terminológiája ( 1963), A Horthy-rendszer egészségügyének ideológiai irányzatai (kand.dissz., 1966), így kezdődött... a felszabadulást követő évek egészségpolitikája (1970). Szerkesztette A SOTE klinikáinak és intézményeinek története és a Magyar orvosi könyvtárügy és információ harmadik évtizede című kiadványokat. Megjelent ismeretterjesztő és tudományos cikkeinek száma több mint negyven. Életművét, elkötelezettségét a fennálló rend számos magas kitüntetéssel jutalmazta. Székely Sándor, az őt élete során ért súlyos csapások ellenére mindvégig segítőkész, lelkes és termékeny ember maradt: egykori munkatársai, ismerősei szeretettel emlékeznek rá.
