Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
KRÓNIKA - CHRONICLE
INTERNATIONAL WORKSHOP ON THE HISTORY OF WOMEN IN SCIENCE, TECHNOLOGY AND MEDICINE 8—13 AUGUST 1992 SOPRON—VIENNA Az International Workshop on the History of Women in Science, Technology and Medicine 1992. augusztus 8—13. között tartotta Sopronban, illetve Bécsben 3. konferenciáját. Ez évben az elhangzott előadások azt vizsgálták, hogy az említett szakterületeken hogyan ment végbe a nők emancipációja, milyen hiányosságai vannak mindmáig ennek a folyamatnak, valamint hogy mennyiben járultak hozzá a nők az egyes szaktudományok fejlődéséhez. A tanácskozás védnöke Kosáry Domokos professzor volt. A konferencia szervezését a budapesti Országos Műszaki Múzeum vállalta magára, a szervezés oroszlánrészét dr. Vámos Éva — aki egyben a társaság alelnöki tisztét is betölti — vállalta el. Az elhangzott kéttucatnyi előadás ismertetésére itt nem vállalkozhatunk, az Országos Műszaki Múzeum hamarosan amúgy is kiadja az előadások teljes szövegét. Intézetünk részéről két előadás hangzott el. Dr. Vida Mária „Frauen un Philantropie im 16—19 Jhdín. "címmel tartotta meg értekezését; dr. Kapronczay Károly és Varga Benedek közös dolgozatát „The activity of Zsuzsanna Kossuth as National Head Nurse", pedig utóbbi előadásában hallgathatták a résztvevők. A többi előadás közül orvostörténeti vonatkozásokat lényegében három érintett. A sejtbiológia férficentrikus szóalkotását Dagmar Heyman (Berlin) vizsgálta szellemes előadásában. A tökéletes gyermek genetikai tervezésének feminista aspektusait foglalta össze Joan Rotschild (New York), Hrubos Ildikó (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem), pedig a nőknek az utóbbi négy évtizedben a magyarországi intellektuális pályákon való érvényesülési lehetőségeit tekintette át. III. MAGYAR ORVOSTUDOMÁNYI TALÁLKOZÓ, BUDAPEST, 1992. AUGUSZTUS 16—18. A Magyarok Világszövetsége, a MOTESZ, az MTA Orvosi Tudományok Osztálya, a SOTE és a Magyar Orvosi Kamara közös szervezésében megrendezett nagysikerű orvostalálkozó keretében augusztus 18-án egész napos Orvostörténelmi Szekcióülés tartására nyílt lehetőség. A szekcióülésen az alábbi előadások hangzottak el: Karasszon D.: Az európaiság és magyarság időszerű kérdéseinek orvostörténeti aspektusai; HontiJ.: Magyar patológia a múlt század végén és a jelen századelőn; Vida M.: Fürdőkultúra a régi Magyarországon; Schultheisz E.: Megjegyzések a késő középkori orvostan fejlődéséhez három magyar vonatkozású kézirat kapcsán; Kapronczay K: A Magyar Vöröskereszt és a hazai nővérképzés; Pisztora F: Jeles magyar pszichiáterek kultúr- és orvostörténeti érdekességű szakirodalmi munkássága az utóbbi évszázadban; Missura T.: Magyar orvos-képzőművészek; Jantsits G.: Dr. Heitzmann Károly illusztrációi magyar orvosi könyvekben; Brassai Z., Jung J.: Az erdélyi magyar nyelvű orvosképzés múltja és jelene a számok tükrében; Bérezés J.: Az Erdélyi Múzeum Egyesület orvostudományi szakosztályának története; Back F.: Makara Lajos és az erdélyi sebésziskola; Péter M„ Péter Z.: Adatok az 1919—1990 között Romániában megjelent magyar nyelvű orvosi, egészségügyi, gyógyszerészeti és határterületi önálló kiadványokról; NávoriK: Kapcsolatok az amerikai és a hazai orvosközösség között; Ballá F: Orvosok a mai Vajdaságban a török hódoltság alatt; Ringelhann B.: Thalassaemia: örökletes haematológiai megbetegedés, a török hódítók (1526—1688) öröksége Magyarországon; Neményiné Tahin E.: A Zsigmond-kori Magyarország orvosai; Kemenes P.: A XVI. századvég magyar orvosainak helye Európában; Felkai T.: Interrescue = régi gondolat új lehetőséggel; Boga B.: A történelem mint patogén faktor; Csorna Zsigmondné: Válogatás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum éremgyűjteményéből; Kahlichné Simon M.: A védőnőképzés korszakai Magyarországon. Az előadások közül jelentőségüknél fogva külön kiemelést érdemelnek az erdélyi orvostörténészek beszámolói, amelyekből sok, mind ez ideig számunkra hozzáférhetetlen orvostörténeti adat birtokába jutottunk. Ugyancsak nagy jelentőségűnek tartjuk a külországokban élő magyar orvostörténészekkel létrejött személyes kapcsolatokat, amelyek ápolása bizonyára kölcsönösen gyümölcsöző lesz és hatékonyan fogja elősegíteni a magyar orvostörténelem eddigieknél még erőteljesebb integrációját a nemzetközi orvostörténelmi tudományos és szervező munkába.
