Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Honti József: Dr. Genersich Antal életpályája
DR. GENERSICH ANTAL ÉLETPÁLYÁJA ELHANGZOTT A SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL RENDEZETT EMLÉKÜLÉSEN BUDAPESTEN, 1992. III. 27-ÉN HONTI JÓZSEF Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Emlékülés! Felvidéken a Szepességben született, a pesti egyetemre járt, Kolozsvárott és Budapesten volt egyetemi tanár, akinek születése 150. évfordulóján most emlékülésre összejöttünk. Szepesszombati Genersich Antal 1842. február 4-én a Pozsony megyei Nagyszombatban született. Apja, Genersich János keresett ügyvéd, Deák Ferenc jó barátja volt, akit a haza bölcse az élő corpus iurisnak nevezett. Anyja Kilcher Katalin. Szüleit korán elvesztette. A kis árvát szülővárosából a család ősi fészkébe, Késmárkra vitték, ahol nagyanyjának, Genersich János bécsi theológiai professzor özvegyének gondjaira bízták. Az idős úriasszony a Genersich gyermekeket — öten voltak testvérek — az akkori kor szigorú elvei szerint nevelte. Gimnáziumi tanulmányait is Késmárkon végezte. A család szűkös anyagi körülmények között élt, Genersichnek már kisdiák korában tanítással kellett a magas fenntartási költségeket megkeresni. 16 éves korában a nagyanyja is árván hagyta, ettől kezdve még többet nélkülözött. Minden anyagi támasz nélkül iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára. Pesten is folytatta házitanítói működését, miközben az egyetemi tanulmányaiban kiváló eredményeket ért el. Már az érettségi vizsga utáni szünidőt az anatómia tanulására fordította. Lenhossék József, a bonctan tanára a törekvő ifjút már II. éves korában maga mellé vette demonstrátornak. Elnyerte Csausz Márton, a bonctan néhai tanára által alapított ösztöndíjat. 1864-ben bonctani pályamunkáját jutalmazta meg a kar, azonkívül szemészetből is pályadíjat nyert. Lenhossék József intézetében gyakornokká nevezte ki és még orvosi oklevelének megszerzése előtt, 1865 júliusában Arányi Lajos tanársegédje lett a kórbonctani tanszéken. 1865. október 3-án avatták orvosdoktorrá, egy éven belül megszerezte a sebészdoktori, majd a szülész- és szemészmesteri oklevelet. Ettől kezdve pályája gyorsan emelkedett. Bár Arányi Lajossal atyai baráti viszonyban állt, 1867-ben mégis megvált az egyetem kórbonctani intézetétől és a szegénygyermek kórház választotta meg boncoló főorvosnak, 1868-ban pedig a pesti városi kórház főorvosa lett. így a rendőri és törvényszéki boncolások beszámításával az akkori idők viszonyaihoz képest nagy boncolási anyagra tett szert. Az orvostanhallgatók részére nagyon látogatott kurzusokat tartott. Emellett, hogy kis családját eltarthassa — mert időközben (1867. febr. 16-án) kedves barátjának, későbbi kolozsvári tanártársának, Máchik Bélának nővérével, Kornéliával házasságot kötött — orvosi gyakorlatot is folytatott. A pesti orvosi kar felismerte Genersich kiváló képességeit, 1868-ban utazási ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldte. A Németországban töltött két év alatt először Bécsben Rokitansky kórbonctani és a magyar származású Stricker Salamon kísérleti kórtani intézetében dolgozott, majd Würzburgban Recklinghausen, Lipcsében Ludwig, Wagner és Huppert, Berlinben Virchow mellett végzett tanulmányokat. Egyszersmind Kölliker, Bamberger, Traube, Tröltsch, Jaeger és Hebra előadásait látogatta. Ez az út nemcsak a tanulás, hanem az elmélyedt kutatás ideje is. Recklinghausennél dolgozta ki a sokszoros idegdaganatokkal, valamint a cornea nedvkeringésével foglalkozó közleményeit. Strieker és Ludwig hatására pedig az inak és a fasciák nyirokkeringését kutatta, olyan tárgykörökkel foglalkozott, ami messze megelőzte korát. Szakadatlan munkájában magas lázzal járó súlyos betegség zavarta meg. Közben Pesten kórszövettani tanszéket szerveztek, hogy ezzel az öregedő Arányi nyugalomba vonulása esetén megfelelő utódról gondoskodjanak. A távol levő Genersich betegségéről kósza és felelőtlen hírek terjedtek el, egyesek még halála hírét is költötték. A feltételezett rövid időre nem tartották kívánatosnak vele
