Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Gedainé Kölnéi Lívia: Az anyákkal és a kisgyermekekkel kapcsolatos rontások és gyógyítások a magyarországi boszorkány-periratok tükrében

Egy másik tanú arról számolt be, hogy „az Ur Jesust hívta segítségül s ugj nem vihette véghez szándékát " a boszorkány. (Maros-Torda vm., 1740)

65 A rontó hatás távoltartásának a szándékát tükrözte az a védekező módszer, ha „az asszony ingvállát és ing allyát kifordítja" — így „a gonoszok nem arthatnak neki". (Csongrád vm., 1759)

66 Varázseszközökkel is védekeztek a rontások ellen. Már a csecsemőt biztosítani akarták az életében bekövetkező bajok ellen, ezért pólyájába varázserejű eszközöket rejtettek. A (boszorkánysággal később megvádolt) bába, Lakatos Zsuzsanna egy fej vöröshagymát kétfelé vágott, belső gerezdjét kivette és égő szenet tett bele. Ezt az egészet a gyermek lábához tette, amikor vitték keresztelni. Az édesanya azonban útközben észrevette és kidobta. A gyerek harmadnapra meghalt — nem derül ki világosan, hogy a szülők ezt a varázseszköz betételének vagy éppen kidobásának tulajdonították. (Zalaegerszeg, 1740)

67 A rontó személy kényszerítése is lehetősége volt a kárvallottnak, hogy rossz helyzetét vele jobbra fordíttassa. A fizikai ráhatáson kívül (van erre is jó néhány példa a periratokban, különösen a felbőszült apák részéről) varázserejű praktikák is hatásosnak bizonyultak a boszorkányok ellen: A megbetegedett tanú „édes Annya vészen edgy csisma szárat, és a fatens ganéját abban tévén, az kéményben kötötték fel, várván attul hogj haki rontotta volna meg a Leánya lábát nem nyughatnék addig míg rea nem jöne...". (Miskolc, 1716)

68 A kényszer hatására a háznál megjelenő boszorkányt rnár rá lehetett többnyire bírni, hogy helyrehozza az általa elkövetett rosszat. A fenti példa a valamilyen analógián alapuló, kényszerítő erejűnek tartott szimbolikus cselekedetek körébe tartozik. A kárvallottak a tárgyak hasonlóságának, felidéző szerepének, a pszichikai ráhatásnak és a vallásos hitnek az erejét egyaránt felhasználták ilyen esetekben, hogy a rontó szándékok ellen védekezzenek, azokon úrrá legyenek. Az ördög által embereknek adott rontó erő egyfajta dualisztikus világképpé egyszerűsítette az emberek világlátását, akiket életük során egyaránt értek jó és rossz külső hatások. Ennek a Jó és Rossz, Jézus és Sátán szembenállására alapozott világképnek a kiegyensúlyozására, ill. a Jó diadalra juttatására törekedett a néphit: egyfelől megpróbálta érthetővé tenni, objektiválni vagy személyhez kötni az őt ért bajokat (ennek tulajdonítható sok betegség, baj), másfelől megteremtette a maga védekező cselekedeteit és hitvilágát. Ez utóbbinak fontos elemei voltak az Istentől eredő jó cselekedetek erejével felruházott személyek (maga Jézus, Mária, a segítő szentek) és tárgyak (ereklyék, csodatévő képek, szentelmények). A Jó és Rossz közötti egyensúlyra törekvést tükrözik a boszorkány-periratokból kibontakozó élettörténetek és — bár a mai ember számára nagyon sok visszatetsző elemet hordoznak — az adott kor szellemi színvonalán maguk a boszorkányperek is. LÍVIA KÖLNÉI, M. A. Semmelweis Medical Historical Museum H—

1013 Budapest, Apród u. 1—3. SUMMARY The witch-trials of the 17th and 18th century expressed special aspects of the religious perceptions and atmosphere of the society all over in Europe, (so in Hungary as well). Documents of this colourful social notion, i.e. the records and reports of the trials, are published here together with an investigation of the processes. The author chose those cases which were related to the conjectured bewitching and magical curing of mothers and young babies. This paper provides new approaches for both ethnography and medical history. « III. 198. « I. 346. 67 II. 604. 68 I. 202.