Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

Beck Zoltán a Vásárhelyi pusztai parasztok halotti szokásai között említi, hogy „Régen szokás volt /.../. hogy a haldoklónak a földön vetnek halottas ágyat /...] a hiedelem szerint így könnyebben visszatér az anyaföldbe. "

56 A Föld-Anya ereje tehát a talajon keresztül is átsugárzik, de ehhez kölcsönös, kereső kapcsolatra van szükség. A Föld-Anya és az éppen megszületett, vagy a most távozó jelentkezése; a kölcsönhatás fontos. Ugyancsak Temesváry Rezső írta le ezt a szokást: „[...[ ha a gyermek talpához, mikor járni kezd, olyan kést fennek, a melylyel valakit megöltek, minthogy így minden rossz a gyermekből a késre száll át; a kést azután néhányszor a földbe kell szúrni, hogy így a földnek adják át ezt a rosszat. "

51 Ha a halottat a Föld-Anyának akarjuk átadni, ehhez meg kell teremteni a kapcsolatot. Szarvas Zsuzsa az ortodox zsidó temetkezési szokásokról többek között ezt írta: „Maga a fakoporsó ősi zsidó szokás maradványa, eredetileg csak szállításra használták. Ennek bizonyítéka a Szabolcsban még ma is meglévő szokás, hogy a koporsó alsó táblája kihúzható, s így a sírba eresztéskor a halott közvetlenül egyesülhet a földdel. Ugyenezt szolgálja a koporsó beszögelellenül hagyása is. "

5iS Aki ugyanis halálában a Föld-Anyával keresi a kapcsolatot, az a továbbélésre, feltámadásra keresi a lehetőséget. Főzy Vilma ezt írta az aztékokról: „Föld és halál egymással összefüggő dolgok: egyrészt a halottak lakóhelye, Miction [alvilág] a föld alatt van [ ..] a föld a halál és az újjászületés hordozója. "

59 Az általunk vizsgált feudalizmus kori bünpörök csecsemőgyilkos asszonyai, lányai épp ezt az újjászületést, a bűnök kitudódását kerülték azzal, hogy megölt gyermekeiket nem a Föld-Anyának adták át. Vagyis a gyermekvesztők azért nem készítetlek rendes sírt, mert „A sír maga a második anyaméh, ahová az ember holla után visszakerül [...[" — írta Róheim Géza.

b0 László Gyula ezzel rokongondolatokat említ, amelyek a honfoglaló magyarok mítoszában löllelhetők. Minden ember háromszor (némely asszony négyszer) születik. Először, amikor a világra jön. Másodszor, amikor felnőtté avatják és családot alapíthat — a gyermekből felnőtt születik —, harmadszor akkor, amikor szülés után a tisztátalan anya egy újabb avatással a családja, ill. a közösség számára született újjá. Végül akkor, amikor meghal, átmegy, „beleszületik"a túlvilágba.

61 Vagyis a lélek elindul a testből egy másik világba (talán a „negyedik dimenzióba"). P. Ariés írta: „Középkori művészetünkben a lelket nemleien, általában nem nélküli kisgyermek szimbolizáltu [..JA bal dokló is gyermeket bocsát ki a száján — jelképe annak, hogy a lélek útnak indul. "

62 Gyermekvesztőnek nemcsak azt az anyát kell értenünk, aki újszülöttjét megölte, hanem azt a férjet, szeretőt stb. is, aki például a kadávert átvetette és „elrejtette". Mert ezeknek már lett volna arra módja, hu^j rendes, mély sírt ássanak — a bűntett így kevésbé derült volna ki —, ők azonban mégsem tették. így nemcsak a szülésben kimerült nő, aki mélyebb gödör ásására alkalmatlan volt. hanem a cinkosai is vádlottak, lelkiismereti szempontból is! Ezek után vizsgáljuk meg a Föld „anyaságát", anyaszerepét! A föld kultusza széles körben elterjedi jelenség, és még a kultúrnépeknél is a mai napig élő hagyomány. Ez a hiedelem a földművelő, zömében matrilineáris (anyajogú) kultúrákban virágzott, ahol a föld a termékenységgel, az anyasággal és az életadással függött össze. A földbe vetve, a száraz, élettelennek látszó mag kicsírázik és a Gabonaanya eltartja a parasztokat. Róheim Géza írta: „A földművelés eszerint az anya megtermékenyítése, az ős-incesztus szimbolikus megismétlése [...] Jellemző, hogy a gyűjtő gazdasági jókon élő népeknél a fa, a földművelőknél a föld, az állattenyésztőknél a tehén, szóval mindig a tulajdon legfontosabb eleme az anya szimbóluma. "

bi 56 Beck Z. 1975. 520. 57 Temesváry R. 1899. 116. 58 Szarvas Zs. 1987.333—334. v Főzy V. 1987. 309. 60 Róheim G. 1925. 255. 61 László Gy. 1977. 200—201. "

: P. Aries. 1987. 39. « Róheim G. 1984. 346—347.