Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

Az eddigi példák során csak nők szerepeltek. Szó sincs arról, hogy a mezítelenség folklórja csupán a szépnemre korlátozódna. Róheim néhány szokást említ a férfiak mezítelenségével kapcsolatban is: „A meztelen vető férfi jelzi az átmenetet a védekezőtől a termékenyítő szertartásig; látszatra a szertartás jelentheti a bajok távoltartását a vetéstől éppúgy, mint a föld megtermékenyítését. Kelet-Poroszországban a parasztok mezítelen vetnek f.. .j"

20 Valószínűleg román—szláv eredetű szokás megtestesítője lehetett a téli ünnepkörhöz tartozó maszkos alakoskodó, a „matahala", a moldvai csángóknál. Húshagyó hétfőn és kedden többek között „[...] szánkókon vagy szekereiken hordókat visznek ki és a hordókban meztelen legények vannak elbúva, bundákba burkolódzva. Mikor a szekér a nép közé ért, hirtelen kibújnak a legények a hordóból és bundából és elkezdenek mezítelenül futkározni ].. .J"

21 (A hordó az anyaméhnek is megfelelt. A belőle mezítelenül kiugró ember az újjászülető jelképe volt a hajdani avatási szertartásban.) Papp Gábor a reneszánsz erkölcsiségéről írva, többek között kifejti, hogy az antik mezítelenség visszatért a képzőművészeti ábrázolásba. A királyok bevonulását pedig mezítelen, szép nők fogadták. A XVII. századra már szabályozni kellett a nők ruhadivatját, amely sok mindent láttatott.

22 Ebben a korban nagy szenzáció volt, ha mezítelen emberi testet láthattak: ilyet leggyakrabban az intim kapcsolat perceiben lehetett kilesni. Vigh Károly, a XVII. századi, marosvásárhelyi pörök egyikében György úr szeretkezéséről ezt találta: „[...] az felsőinge felfogva volt [a nőnek] — az legény penig az ajtó megé futott és ott kötötte fel a gatyáját.

,r23 Ez a félig ruhátlan szeretkezés — készenléti, menekülő helyzet, a hitvesi ágyban is érvényesült és — általánosan elterjedt volt a Dél-Alföldön, mind a feudalizmus, mind a kapitalizmus évszázadai során. A 120 /1756. pörben „A ' Varos Csősze Méhszáros István szemébe mondotta, hogy ennek lábra valója az inába volt, s. az hasán találta, amaz pedig alatta Mezítelenen feküdöd. " A 75/1746. pörben Békési Panna vallotta az úriszéken, hogy Vak Jancsival az éjszaka kétszer közösült az ágyon, „/...] le vetkezett Gazda módgyára [...]" A 109/1748. pörben a tanú vallotta a közösülőkről, hogy „[...] a Leányt Szűz Anya meztelen tanálta fekve Jano mellett ]...]" Egyébként már a levetkőzés, lemeztelenedés maga is „halálos" bűn volt, és azonos értékű a paráznasággal, házasságtöréssel. A 156/1774. pörben a nótárius a kocsmában, „[...] valamint othon, az egész ruhájábul egy ingre s- lábra valóra vetkezett [...] le tolván [...] az gatyáját az inába [...]" A 198/1752. pörben „Lovász Györgyöt levetkezőve Sv. Gatya megh odva és Jutkavall öszve ölelkezve aluva találták [...]" a tanúk. Az asszony alsóruhában feküdt. A 223/1763. pörben a tanú látta, hogy a paráználkodó,,/...] Juhasz Katona, le vetkezik egy ingre gagyara, mint gazda szőkőt [így!] Maga hazánál le vetkőzni [...]" (Itt a csupaszság ellentétes „gazdaszokása" nyilvánult meg. Érdekes, hogy ez a népi szokás olyan ismert volt, és annyira polgárjogot kapott, hogy a hivatalos, bírói ügyiratban is rendre példaként emlegették.) A 225 /1763. pörben a legényen bunda volt és csak a gatyáját oldotta meg. Az asszony pedig „/.../ ki lévén takarózva [...], akkor takarta be magát, amikor a paráznaságon érték. Még a főkötőjét is akkor kötötte a fejére. Ezt a jegyzőkönyv, mint különösen figyelemre méltó bűnt említi. A 228/1766. pörben a tanú látta, hogy „/.../ le vetkezve eczakának idején egy ágyban háltak [...]", máskor pedig „/.../ mezítelen űzték egy mást az Udvaron. "A 251/1781. pörben a katona a más asszonyát viszi haza az ágyába, aki úgy szokik, hogy előbb ruhástól közösül, majd „/...] most eczaka le is vetkezve feküttem mellette, de az előt nem. " Ez utóbbi mondatrészt mentségére beszélte el, a gátlást ugyanis nagyon nehéz legyőzni. Ebben a korban hamarabb lehet egy asszonyt megkapni, mint mezítelenre vetkőztetni! A 253/1781. pörben a házasságtörő asszonyt a tanú úgy látta meg, hogy „[...] à fel takart Testét Dombráy Istvány el ugorván ugy hagyta [...]" A 255/1783. pörben a házasságtöréshez így készültek:..] a gattyámis le volt eresztve, Lobostyánnéis készen volt fel fedezve ruhájával [...]" A 267/1804. pörben arról dicsekedett a 15 éves leány, hogy bár a gazdája háromszor próbált vele közösülni, egyszer a péniszét is hozzá érintette, „/...] de a Mezítelen 20 Róheim G. 1925. 55. 21 Róheim G. 1925. 207. 22 PappG. 1986. 186—187. 23 Vigh K. 1980. 33.