Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
KERÍTÉS A torz társadalmi „fejlődés" következménye, amikor közvetlenül nem a nő vagy férfi kínálja magát, hanem az egy személy közbejöttével történik; vagyis a kerítő végzi a fölajánlást. Az 59/1742. pörben „Czigány Panna Szénás Ersoknak nyilvánságossan Keritöje lévén, sokszor a Legényei együt maga házában zárta, és maga kin strasált. "A 60/1757. pörben Aszalós Judit vallotta: „Maga a Csárdás mondotta, említett Adrás Béresnek és Társainak; van az másik házba menyecske, menyetek oda [...]" A 611Ml5. pörben a legény vallotta: „[...] Bakos Andrásné Csalogatott házához, mihelyt oda érkeztem azonnal hírt adott azon Személynek [Mészáros Annának, akij mindgyárt ott termeti [ ..]" A 68 /1782. pörben az asszony így vallott: „A 'Kurczina János Felesége kéretett hozzá mondván hogy vén az Uram ne szeressem kűlőmbet is találok őnálla. " A 72 /1837. pörben a férfi így beszélt szeretőjéről: „[. ..[a' férje attyajijai magok hozták hozzám, 's éjszakának idején kisérték házamhoz [...]" A 197/1745. pörben „/...] Nyúzó Andrásnál bé hívta maga Házáb[a[, és mint kerítő maga Zőldy kívül Strásálta őket [...]" A 263/1800. pörben Hajdú István kivitte Hartsás Pörzsit a Török Péter szállására, hogy ott a gazdával paráználkodjon. 2. A NŐ NEMI AKTIVITÁSA A nő nemi aktivitását a fölkínálkozástól az választja el, hogy míg az utóbbi önkéntes cselekedet, addig az előbbiben agresszív elemek is jelentkezhetnek; a nő a kezdeményező és rákényszeríti szerelmét a férfira. Katona Ferenc az emberi szexualitás speciális vonásairól ezeket írta: „Az ösztrus eltűnése óriási jelentőségű az emberre nézve. Megszűntek a periodikus szexuális tevékenység hullámai [.. .JA szexuális izgalmat Jóként mindkét fél magatartása hozza létre, mindkét fél ingerforrás a másik számára. Mivel az ösztrus helyett kialakult erősebb látási, tapintási, szaglási és beszédingerekkel a kéjvágy bármikor kiváltható, ezáltal a nő nemi aktivitása erősödött. A nőknél a szexuális kezdeményezést a kultúra, a társadalom által kifejlesztett erkölcsök szabályozzák; egyes népeknél és korokban pedig kimondottan gátolják (pl. konfuciánus kor, viktoriánus kor stb.). Néhány kultúrtörténeti példával bemutatjuk a női nemi aktivitás sokszínűségét: M. Malinowski a Trobriand-szigetek lakóinak szeretkezéséről írta: „/...] a nemi szenvedély nyers kiélésében a nő aktívabb. A paráznaságról pedig így fogalmazott: „Ha egy nőnek nincs valakije, aki hozzá menne, maga kezdeményez és önként megy egy férfihoz, az ilyet paráznának nevezzük. ' 3 Antoni Judit az Új-Guineában élő bennszülött nőkről ezt írta: „Mivel a lány tudja, milyen kevéssé valószínű, hogy hozzámehet ahhoz, akihez szeretne, a házasság előtti nemi kapcsolatban éli ki magát. " 4 Ugyanakkor, „A Tonga-szigeteken a közismert szeretőt természetfölötti erővel megáldott férfinak tekintették, s azok a lányok, akik még nem szereztek szerelmi tapasztalatokat, előszeretettel keresték jel az ilyen férjiakat. " 5 M. Mead az új-guineai kannibálokról írta: „Házasság előtt lehet egy lánynak egy sereg szerelmi ügye, melyek mindegyikét ugyanaz a heves erőszak jellemzi, de abban veszély is rejlik. Hu a dolgot felfedezik, az egész közösség megtudja, hogy már nem szűz, pedig a mundugumorok nagyra értékelik lányaik és aráik érintetlenségét. " 6 1 Katona F. 1974. 432. 2 B. Malinowski. 1972. 193. 3 B. Malinowski. 1972. 223. 4 Antoni J. 1986. 23. 5 Antoni J. 1986. 27. 6 M. Mead. 1970. 197.