Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)
ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)
gerjesztvén kezébe tartotta. " Végül, a 245 /1777. pörben a bíró szemére veti a 17 éves fiúnak, hogy behívtad a lányt és ../ az ágyon hevertél szemérmes testedet mutogattad néki. " Ekkor bejött a féltékeny mostohaanya, aki megveregette a fiú péniszét, mondván: „[...] a ' köll néked miért kínálod másnak. " A magamutogatás egyik változatát a 190/1738. pörben találtuk, amikor közvetlenül nem a mezítelen nemi szervet mutatták ki, hanem a szexuális tevékenység következményével dicsekedtek. „Hegedűsné az alsó ruháját mutogatta néki az alsó ruha pedig fertelmesített volt. " Vagyis, a férfi magjával szennyezett. A 202/1755. pörben egy férfi részéről találkozhatunk ezzel a jelenséggel: „/...] a Pitvar ajtón mutogatta Szilágyi István maga lábra valójának eleit, maga feleségének, hogy úgy mond ihol nézd csatakose. " A következő esetekben a genitalis mutogatás csúfolódással, mások meggyalázásával járt együtt. A 12/1794. pörben a 40 éves asszony magát „[...] publice föl takarván ezen szókkal mocskolódott: Búj ide a Pi... ba, Bfaszom a] Szentedet néked is. " A 105/1735. pörben Szénási János „/...] a nadrágját le tolta a' Seggérül Kovács Istvánra, úgy fordította ezt mondván: búj ide, úgy verte a mezítelen seggit [...]" A 185/1777. pörben kérdezi a bíró: „ Táncz közbe micsoda pohárral kínált nagy Jutka? f...] kinek mondotta azt meg veregetvén Szemérem testit: Gyurka itt a' Poharad, igyál belőtte [...]" A „CSÓKOS POHÁR" A hüvelyt pohárnak fölkínáló csúfolódás az orális nemi tevékenységgel függ össze. (Több olyan, az elmúlt évtizedekben megtörtént mulatozásról kaptunk hírt Hódmezővásárhelyről, amikor a félrészeg, részeg társaság orgiáján bort vagy pezsgőt öntöttek a nő hüvelyébe és azt a férfiak kiszürcsölték.) Ahogy a női nemi szervet ajakkal érintik, „megcsókolják", ugyanolyan orális erotika érvényesül a pohárnál is, hiszen annak szélét szintén a szájba kell venni. A pohár itt a hüvelyt szimbolizálja. így alakult ki a csókos pohár, máshol vőlegény- vagy menyasszonypohár stb. fogalma, mely minden esetben a pár elhalásával kapcsolatos. Aki közösült, „kiitta" a „szerelem poharát". Ha a legény közösült, kötelessége volt az áldomást meginni, amely a lány iránti házasodási fogadalmat jelképezte. Az áldomás tehát fogadalommá, esküvé alakult és kulturálisan tovább bővítette, színezte az eredeti, erotikus cselekményt. A „pohár" kultúrtörténeti emlékei szerteágazóak, de valamennyi kapcsolatban áll a szexuális áldomásivással, ill. ösztöntevékenységgel. Az egyik legismertebb volt a „Boldogasszony pohara", amelyet a szült nő fölépülése után közösen ivott ki a család. „Ez nem más, mint a felépülés után bemutatott ősi áldozat emléke" — írta László Gyula. 22 (Ugyancsak itt említi a finnek „Ukkon poharát" is, amely szintén áldomáspohár volt.) Bálint Sándor Szeged környéki szokások alapján részletesen ismertette a „Boldogasszony poharát", amelyre vigyázni kell, mert ha eltörik, a gyerek szerencsétlen lesz. A 6 heti gyermekágyfekvés után az anya először elmegy a templomba az „avatásra". Amikor innen hazamegy, már terített asztal várja. így ír: „Ezen a Boldogasszony pohara néven emlegetett és az egész szegedi nagytájon ismeretes áldomáson csak asszonynép vehetett részt [...] a legöregebb asszony vagy a bába a poharat a jobb tenyerére tette, és eláldotta, azaz felköszöntötte az apát, anyát, újszülöttet [...] Ugyanaz a pohár járt körbe f...]" A sándorfalvi tanyákon a bába mondta a köszöntőt, „[...] aki mondókája közben tele pohárral a kezébe forog. Végül a bort megissza. Régi tömörkényi asszonyok a Boldogasszony poharát: mézes pálinkát, már benn a templomban, mindjárt az avatás után megitták. „Klárafalván az újasszony poharát mindjárt a lakodalom végén ellakják: az ünnepeli édes, cukrozott borral kínálja végig a násznépet. '^ 4 Magyary-Kossa Gyula háromféle poharat említ, amelyből áldomást ittak: „/...] mikor könny űvérű őseink karácsonykor megitták a Szent István poharát [...]"— írta. 25 A mesterségek gyakorlata közben is sor került áldomás ivásra. A kirurgus úgy vált sebészmesterré, ha „[...] két-három apródesztendő f...] után, feltéve, 22 László Gy. 1944. 266. 23 Bálint S. 1980. 3: 36—37. 24 Bálint S. 1980. 3: 145. 25 Magyary-Kossa Gy. 1929. 1: 185.