Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

ADATTÁR - DOCUMENTATION - Szenti Tibor: Paráznák (II.)

„A halottak között találtak egy nőt, akinek »az a testrésze volt nyíllal átlőve, amelyen ülni szokott« [...]" Ezután Kinnamosz elmondja az esetet: a nő „/...] szemérmét félretévén, szoknyáját felemelvén, arccal elfordulván, »nates inspiciendas praebebat Romano [görögöt kell érteni] exercitui« — azaz »farpofajat mutatta a görög seregnek«, miközben varázsigéket énekelt mormogó hangon [...] De egy katona a várfal alól célba vette nyilával és szegénykét éppen azon a helyen találta el, »quem eiiciendis natura excrementis fecit«, azaz »amelyet a természet arra rendelt, hogy a sár eltávolodjék rajta.«"

7 A GENITÁLÉK FITOGTATÁSA, CSÚFOLÓDÁS, RONTÁST ELŐIDÉZŐ ÉS ELHÁRÍTÓ PREZENTÁLÁS M. Stingl írta a mikronéziai szigetlakókról, hogy a truki nők nemi szervüket díszítik, mutogatják, büszkélkednek vele és növelik, mert „[...] ami nagy, az szép [...] Két haragban álló nő nyilvános párbaja a szigetlakók egyik legismertebb, hagyományos szokása volt. A nézők »véleményezték« a meztelenre vetkőzött vetélytársnők testi méreteit, sőt egyes szerveik díszítését. "* Az általunk vizsgált feudalizmus kori pörök tanúsítják, hogy a magyar „női bájak mérete" is egyfajta csábító értéket képviselt. Amikor Nagy Kata a kocsmában „/...] fel fogódzott, s. azt mondotta egyik botivónak. Ihol vagyon am Sárközi a szép czomb, arra Sárközi azt mondotta, én ugy mond kevés vagyok ahoz, inkáb el adom [...]"; vagy az alább idézett 66/1770. pörben, ahol a magát feltakaró asszony akkora „bájt" villantott ki, hogy a tanú csak a haját látta. Adám Péter írta, hogy a XII. századi délfrancia, udvari szerelemben, amely egy férjes asszony utáni epekedésben nyilvánult meg, a hosszú szerelmi ostrom végén, a kitartó trubadúr azzal nyerte el érzéki beteljesülését, hogy a nő föltárta és megmutatta mezítelen testét.

9 E. Fuchs Belgiumból, a brüsszeli Kirmessen ünnepekről írta, a középkortól a XIX. sz. közepéig ezen a napon az egész népesség, mintegy 4—5 ezer pár, egy meredek lejtőn gyülekezett. Ettek, ittak, majd „[...] páronként összefogódzva hangosan sikoltozva gurultak le a hegy lejtőjén. S egyáltalán nem kellett szégyelnie magát annak a szép asszonynak, akinek nuditása ilyen alkalmakkor mindenki szemének lakomájául szolgált [.. ./"

10 Vagyis, a pázsiton hentergő nők, mivel akkor még nem hordtak alsónadrágot, megmutatták teljes alfelüket. E szokás elterjedtségére jellemző volt, írta E. Fuchs, hogy a cseh Eger vidékén „vajashordó görgetésnek" hívták, de hasonló néven ismerték Angliában is. Vigh Károly a XVII. századi marosvásárhelyi szexuális bűnpörök közül, 1629-ből a következő esetet írta le: „[...] Balog György né Várbeli Máténak és feleségének az seggit vervén: » Jönnétek ide, elég hús vagyon az seggemen, egyetek, igyatok!«"

u Róheim Géza írta: a vihar elhárítására az oláhoknál (románoknál) „Az asszonyok a pitvarba lépnek, a szoknyát a fejükre húzzák és Szent Illést hívják segítségül"'

12 A huzul nőkről megjegyzi, hogy „[...] a jégesőt meghívják a terített asztalhoz vendégségbe és ilyenkor úgy mennek ki elébe, hogy a szoknyát a fejük fölé csapják. "

n Felső-Pfalzban „Mezítelen a vihar ellen bűvölő asszony is, vagy legalább a szoknyát felcsapja a fejére. "

u 7 Trócsányi Z. 1924. 5—7. (Hivatkozik: J. Kinnamosz, Bonn. 1836. 245—246. Lásd még: Jung K. 1987. 78—79. Továbbá: Magyarország történeti kronológiája, 1983. II. kiad. 1: 110., és Magyarország története 1 /2. 1984. 1203.) 8 M. Stingl. 1979. 180. 9 Ádám P. 1986. 150. 10 E. Fuchs. 1926. 146. 11 VighK. 1980. 60. 12 Róheim G. 1925. 43 13 Róheim G. 1925. 44. 14 Róheim G. 1925. 44.