Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — STUDIES AND LECTURES - Horányi Ildikó: Az anatómiai viaszpreparáció kialakulásának és virágkorának történeti összefoglalója

miájával foglalkozott,

7 Valsalva (1666—1723), bolognai anatómus egy művészi fület állított elő, 1697-ben pedig az emberi test egy részletét készítette el viaszból. De az anatómiai viaszszobrászat atyjának egy szicíliai abbét tekintünk: Giulio Gaetano Zummót (1656—1701), aki elindítója volt annak a folyamatnak, amely e sajátos szobrászati tevékenység virágkorában teljesedett ki. Zummo Szirakuzában született, ahol a jezsuita kollégiumban folytatott tanulmányokat, s bár pap nem lett belőle, de azért az abbé címet használta. Szicíliában a viaszszobrászatnak nagy hagyományai voltak, és elég jó renomét érhetett el Zummo is, aki III. Kozma nápolyi udvarába meghívást kapott,

8 s támogatást művei elkészítésére. De miért, hogy egy egyszerű viaszszobrász ilyen magas rangú támogató kegyeit élvezte? Zummo műveinek témája volt az a szokatlan momentum, amely felhívta a nagyhercegi udvar figyelmét alkotásaira. A betegség, a halál, az idő győzelme, a holttestek bomlása, oszlása kötötte le főleg Zummo figyelmét, s e témakörben mintázta meg leghíresebb szoborcsoportjait viaszból. Egyik ilyen fontos műve a Pestis, amiről azt hitték, hogy Firenzében formázta, de François Cagnetta egyik alapvető tanulmányában

9 — amely a Zummo életmű megismerése szempontjából nagy jelentőségű — a Nápolyban való kivitelezést valószínűsítette. Hasonló témát dolgoz fel az „Idő Győzelme''című kompozíciója és a „Testek romlása". Zummo e művei — amelyek első periódusában készültek — az emberi test halál utáni állapotát mutatják be. Az oszló hullák, felbomló tetemek ábrázolása ilyen naturalisztikus eszközökkel a művészetben igen ritkán jelenik meg. Ezért fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a korabeli Firenze át volt hatva azzal a sajátos hangulattal, amit a nagy járványoktól való félelem váltott ki, és nem kevésbé fontos az az orvosi miliő, amely egyre inkább az emberi test tudományos megismerését tűzte ki célul maga elé. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Zummo jezsuita neveltetését sem, hiszen a jezsuita irodalom (Francisco Borgia, Danielo Bartoli) is szívesen foglalkozik az oszló hullák leírásával a tragikum, a fatalizmus, a földi halandóság véglegességének tudatosításával. Zummo szobrászatában az emberi hullák anatómiáját akarta rekonstruálni, s nem véletlen, hogy az orvostudomány legújabb eredményei komolyan kezdték foglalkoztatni. 1695-ben Bolognába utazott, hogy az anatómia legjelentősebb központjában minél több ismeretet szerezzen érdeklődési körének megfelelően, majd Génuában hosszú hónapokra bezárkózott szobájába, ahol éjt nappallá téve dolgozott. Itt készítette el a „Lemondás" és a „Születés" című szoborcsoportjait. Jelentős lépés volt életében a francia Guillaume Desnoues-và\ való megismerkedése, akivel viaszszobrok kórházaknak való gyártására társult, s akinek társaságában később Franciaországba utazott. Génuában az orvostudomány szempontjából jelentős művet is alkotott. Számos Gaetano Zummo: Anatómiai fej. La Specola Múzeum (Repr. Le Cere Anatomiche della Specola. Firenze, 1979) 7 Belloni, L.: Giovanni Battista Verle e le anatomie artificiali dell'occhio e deli' orecchio umano. = La Ceroplastica, I. Congresso, 167—180 8 Cagnetta, F.: La vie et l'oeuvre de Gaetano Zummo. = La Ceroplastica, 1. Congresso, 489 -500 9 Cagnetta, F. fenn idézett munkájában Lightbown: I. Zumbo — The florentine period. II. Genoea and France. The Burlington Magasin. 1944. nov.—

dec. tanulmányának ez irányú állításait cáfolja