Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — STUDIES AND LECTURES - Rex-Kiss Béla—Petró Olivia: Az Rh-vércsoportok felfedezésének körülményei és háttere

eredményeit 1936-ban a Zschr. f. Rassenphysiologie-ba.n közölte [8]. 1937-ben Dahr levelet kapott Landsteinertől, amiben a következő állt: „Röviddel ezelőtt A. Wienerrel írott közleményben leírtuk az M tulajdonság kimutatását alacsonyrendű majmoknál. Miután munkánk elkészült, azt találtam, hogy On újabban majmoknál M-szérummal negatív eredményt kapott. Mivel ezt az ellentmondást tisztázni szeretném, szeretnék Önnek, ha ezzel egyetért, egy M-szérummintát küldeni, amivel mi Rhesus-majmok vérével pozitív eredményt kaptunk. " Dahr és Landsteiner kicserélték anti-M szérumaikat. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a Landsteiner Dahr szérumával a Rhesus-majmok vörösvérsejtjeivel ugyancsak negatív, Dahr pedig Landsteiner szérumával, Kölnben, pozitív eredményt kapott. Ez nyilvánvalóan azt bizonyította, hogy a két anti-M szérum kvalitative különböző összetételű volt. Landsteiner és Weiner következtetése az volt, hogy ha a Rhesusmajmok vörösvérsejtjei az M-hez hasonló tulajdonsággal rendelkeznek, akkor sikerülni kell a Rhesus vérrel való immunizálással anti-M-et nyerni, ami pedig csak emberi vérrel való immunizálással sikerült. Landsteinerék azt tapasztalták, hogy egyes Rhesus vérrel immunizált nyulak anti-M-et mások azonban olyan antitestet termelnek, amely először csak anti M-nek, de későbbi vizsgálatok szerint más specificitású antitestnek bizonyult és ezért anti-Rh-nak nevezték el. Hogy ezt az antitestet először anti-M-nek tartották, az érhető, mert az M- és Rh-jelleg az eruopid népek között kb. egyforma gyakoriságban fordul elő, mint az később kiderült. (Az M-jelleg kb. 80%-os M típus kb. 30%-os, MN-típus kb. 50%-os, az Rh-jelleg pedig 80—85%-os gyakorisággal.) Ez a körülmény a két különböző antitest elkülönítését természetesen kezdetben nagyon megnehezítette. 1941. aug. 23-i dátummal Dahr ismét levelet kapott LandsteinericA (az utolsót ebben az ügyben), amelyben a következőket írta: „Az Rh-faktorral történt kísérleteim arra vezettek, hogy Rhesus-majmok vérével tengerimalacokat injekciózva használható szérumot lehet készíteni. A reakciók gyengék, de diagnózisra használhatók. Ennek leírása egy közleményben található, amely hamarosan a J. ofexper. Medicine-ben fog megjelenni. Félek, hogy a szérumok nem alkalmasak elküldésre, azonban azt hiszem, Önnek könnyen sikerülni fog saját szérumot előállítani. E célból elküldöm Önnek a közleményem azon részének levonatát, ami a módszert tartalmazza. " E levonat birtokában Dahr 1941 őszén Rhesus-vérrel való immunizálással tengerimalacokban anti-Rh szérumot állított elő. E szérummal történt vizsgálatok eredményeiről a D. med. Wochenschrift egyik 1942. évi számában számolt be, „ Unterschungen über eine neue erbliche Blutgruppeneigenschaft beim Menschen " címen [4] 697 vérminta vizsgálatának eredménye 19,9% Rh-negatív eset volt. Az utóvizsgálatok során Dahr 1192 vérmintát vizsgált, amik között az Rh-negatívok aránya 18,5% volt. Az Rh-negatív arány, megegyezik Landsteiner és Wiener akkori vizsgálatainak eredményeivel, de később a Németországban végzett Rhvizsgálatok eredményeivel is. A háború után (1945-ben) Dahr elküldte saját termelésű anti-Rh szérumát Race-nek Angliába kontroll céljából, aki azt megfelelőnek találta. Megállapíthatjuk, hogy Dahr Európában először (még a háború alatt) állított elő anti-Rh szérumot és elsőként végzett Rh-vizsgálatokat, mégpedig kitűnő eredménnyel. O volt az első európai szerző, aki Rhvizsgálatokról közleményt jelentetett meg és ugyancsak elsőként állapította meg, hogy az Rh-faktor dominánsan öröklődő jelleg. 1943-ban aZ./ Lmmunitátsforschung-baw közleménye jelent meg tapasztalatairól az Rh-antiszérum termeléséről. Dahn a háborús események megakadályozták az Rh-rendszerrel kapcsolatos vizsgálatok folytatásában: az amerikai kapcsolat az USA hadbalépése és Landsteiner korai halála következtében megszakadt. Ha ez nem következik be, akkor Dahr minden bizonnyal az Rh-rendszer társfelfedezőjeként lenne számontartva. A későbbi években Dahrnak számos közleménye jelent meg az Rh-rendszerről, annak jelentőségéről és pathológiai szerepéről a transzfúzióban és az erythroblastosis neonatorumban. Dahr egyéniségének megítélésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt, hogy olyan ember volt, aki a hitleri Németországban (addig, amíg erre lehetősége volt) a nácizmus elől Amerikába menekült, zsidó származású Landsteinend a kapcsolatot fenntartotta, sőt vele még együtt is működött. Most pedig röviden az Rh-vizsgálatok bevezetéséről hazánkban: a háborús helyzet, Magyarország elzártsága a nyugattól megakadályozta a nyugati, de különösen az amerikai tudomány eredményeinek idejében való megismerését. így természetes volt, hogy az Rh-faktor felfedezéséről és annak fontos szere-