Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 133-140. (Budapest, 1991-1992)

TANULMÁNYOK — ESSAYS - Kemenes Pál: Dudith András (1533—1589) gondolatai a medicináról

elkerülni a halált, a pestist. "^

1 A wittenbergi és más külföldi akadémiák teológusai vitatták a magyar hitvallás több pontját, köztük a pestisről szólót is. Dudith eképpen vélekedett a járványról: „...a járvány minden ereje a rothadásban rejlik. A rothadásnak pedig nincs hathatósabb ellenszere, mint a száraz levegő.

1,38 Ezt az üstökösök jelzik. „...a hőségek elemésztik a megromlott és mérges gőzöket, és a levegőt megtisztítják a ragálytól és azoktól a szennyeződésektől, amelyeket rothasztó tisztátalanságoknak neveznek. Ehhez a szelek is nagymértékben hozzájárulnak. '^

9 Thomas Erastusra, majd Hippokratészre hivatkozva megállapította, hogy éppen az egészség az, aminek követnie kell az üstökösök megjelenését, a száraz levegő és a szelek hatásának okából.

40 Dudith gondolatmenete tekintélyérvek alkotta premisszákon nyugszik, majd következetes okfejtéssel jut el megállapításához, miként az üstökösök más „hatásaival" kapcsolatban is ezt tette. A járványokról szólva ugyanaz a metafizikai világkép formálja mondatait, amely elutasította az univerzális okok közvetlen hatásának keresését a természeti jelenségek és az emberi cselekedetek mögött. Dudith „Commentariolus"-ában az alábbiakat írta a pestisről Hieronymus Mercurialis nézeteivel szemben: „...a kiváló páduai filozófusnak és orvosnak a véleményét nem tartom helyesnek, amennyiben azt állítja, hogy pestis csak akkor van, ha az emberi testek a pestises magvaktól és rothadó miazmáktól megromlott és beszennyezett levegő révén megfertőződnek, a halálos kórt magukba szívják és teljesen belső részeikbe fogadják. Látszólag szembenáll a józan ésszel az, amit — ha nem tévedek — tanít, hogy ti. nem beszélhetünk pestisről, ha csak kevesen pusztulnak el, és nem telik meg hullákkal az egész város, vagy egy egész tartomány. Mert a levegő megromlottsága nélkül is, bár nem oly gyakorta, mégis sokan halmozhatnak fel (magukban) rosszindulatú nedveket, amelyek rothadásnak indulva, igazi pestist idézhetnek elő valakiben. Ez a részleges pestis azután, miközben a ragály másokra is átterjed, teljes és egyetemes pestist idéz elő. Mert én a fajt, erőt és lényeget nem a betegek vagy áldozatok sokasága, vagy csekély száma szerint (hiszen a szám nem jelenthet lényeget), hanem magának a betegségnek sajátságai, állandó jellegű okai és hatásai szerint mérem. "

41 Dudith gondolatsora a járványtan alapkérdését járta körül, s adott rá helytálló választ, ti. egy betegség sporadikus és tömeges előfordulása azonos kórokokkal magyarázható-e vagy sem, illetve azonos betegség okozza-e a sporadikus eseteket és az epidémiákat? Dudith egyértelműen azonos okokra vezette vissza, és azonos betegségnek tartotta a „részleges" és az „egyetemes" pestist. Monaviushoz ésRaphanushoz, barátaihoz írt leveleiben fejtette ki nézeteit.

42 „... a keletkezést a magam részéről a fertőzésben állapítottam meg, akár emberi, akár valamilyen más testből származzék. "

43 Monaviusnak írt levelében írta: „Azt szívesen megengedem, hogy a levegő valamiféle szállítója a fertőzésnek, vagy kigőzölgésnek, vagy a dögletes kipárolgásnak. Viszont arra, hogy miért tagadom, hogy ezt a nyavalyát, vagy fertőzést a csillagok bocsátják le a testekbe, arra elfogadható, sőt — mint gondolom — való és megingathatatlan okaim vannak. Megfigyelték-e, hogy minden időben csak azok fertőződnek meg, akik közel mennek azokhoz, akiknek a betegség már benne van a belső részeikben, vagy edényeket, ruhákat, használati tárgyakat, vagy más ilyeneket, még ha más alkalommal is, megérintettek? Ha valaki saját érdekében távol tartja magát ezektől, akár testektől, akár helyzetektől, aligha kapja meg a pestist. Nemde azt tapasztaljuk, hogy nagy járványok idején is épségben maradnak azok, akik négy faluk közé zárkóznak és fertőzöttek társaságától távol tartják magukat. "

44 37 Ritoókné Szalay, Á.: Balsaráti Vitus János magyar orvosdoktor a 16. században. Comm. Hist. Artis. Med. 78—79. 1976. 29, Confessio Catholica Debrecen, 1562. Gl levél 38 (Íj- 7.) 35 39 ibid. 35 40 ibid. 36 41 ibid. 40—41 42 Dudith, A.: Levél Monaviusnak (lj. 23) epist. 51—54. és Levél Raphanusnak ibid epist. 30 43 Dudith, A.: Levél Monaviusnak ibid epist. 53 44 ibidem