Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Magyar, László András: Az egyszarvú csodálatos szarva (The wonderful horn of the unicorn)
olyasvalami, ami nincs és nem is volt soha. Részint viszont ez a történet általánosabb gondolatokat is kelt bennünk arról a korról, amelyben játszódott, pontosabban: a 15—17. századi tudományos gondolkodás fejlődéséről. Itathattuk, már igen korán bebizonyosodott, hogy az egyszarv hatása kísérletileg nem igazolható, hogy egyszarvú valószínűleg mnes, hogy az ismert egyszarvak annyira különbözőek, hogy nem is tarthatók azonos anyagnak, stb. Mégis nevetségesen sokáig tartott, amíg ez a gyógyanyag végleg hitelét vesztette, amíg eltűnt a fejedelmi asztalokról, a patikák polcairól és a tudós könyvek lapjairól. Szinte érthetetlen ez! S éppen ez az érthetetlenség ad talán kulcsot a kor gondolkodásához: Ha az egyszarv hívei és ellenségei a 16. században összecsaptak, különös érveket használtak disputáikban. Azaz nem is az érvek voltak különösek, hanem az érvtípusok keveredése: ez mutatja leginkább a zűrzavart, amely e kor gondolkodásmódját béklyózta, s egyben csodálatosan szabaddá tette. A kor tudósai egyazon eszmefuttatást támasztottak alá a Biblia szövegével, az antik auktorok szavával, tehát tekintélyi érvekkel, racionális gondolatmenetekkel, kísérleti tapasztalatokkal és szinkretikus elméletekkel. Agrippa, Paracelsus, Picus, Fludd és Kircher kora volt ez, a 16—17. század, amelyben az emberiség története folyamán talán a legtöbb gondolati rendszer hatott egyszerre. Az egyszarv gyógyhatása körüli vitákat csak akkor érthetjük meg, ha látjuk, hogy ebben a korban párhuzamosan hatott a középkor skolasztikus realizmusa, mely a fogalmakat létezőknek tekintette, az ősi szimbolikus-mágikus gondolkodás és az új, empíriából és racionalizmusból, e két ellentétből összerótt, úgynevezett tudományos gondolkodás. A tudósok fejében egyszerre két-három érvrendszer működött, s amit az egyik kizárt, azt a másik lehetővé tette: az érvrendszerek e párhuzamossága volt az oka annak, hogy az ellentmondásokból nem következhetett egyértelmű elutasítás, már csak azért sem, mert a kor gondolkodói nem voltak tudatában érvrendszereik sokféleségének. Az egyszarv karrierjének végét éppen az jelentette, hogy a 17. század közepére a racionális-empirikus érvrendszer végső győzelmet aratott a mágikus-skolasztikus gondolkodás fölött, így nem csak az érvek válhattak egyértelművé, hanem az is, hogy az egyszarv nem alkalmas gyógyításra. A használat továbbéltében pedig jól megmutatkozik az a különbség, amely a tudományos és a hétköznapi gondolkodás fejlődési ütemét jellemzi. A tudományos viták oka mindig is az érvrendszerek különbözősége, a gondolkodásmódok, szóhasználat, szemlélet sokfélesége volt, hiszen ha az értelmezés különbözik, még a tények sem azonosak. Ám éppen az egyszarvú szarvának története bizonyíthatja számunkra, hogy soha olyan zűrzavart nem okozott még a különböző gondolkodásmódok együttélése, mint az emberiség történetének talán legtermékenyebb és legnyitottabb korszakában, a 16—17. században. LÁSZLÓ A. MAGYAR, Ph.D. Semmelweis Library of History of Medicine II— 1023 Budapest, Török u. 12. ZUSAMMENFASSUNG Die gegenwärtige Studie gibt die kurze Geschichte der phaimazeutischen Anwendung des Einhom-Hornes. Trotz etlichen antiken Hinweise erschien das Horn des Einhorns als Medikament in Europa wahrscheinlich nur im 14. Jahrhundert. Seine Karriere wurde die mit dem Einhorn verbundenen Vorstellungen heidnischen und christlichen Ursprunges befördert. Das chinesische Antidot — „Ku-tu-han" genannt —, wurde zufolge eines Missverständnisses mit dem Horn des Einhorns identifiziert. Später hat man das„Horn" dieses nicht existierenden Tieres gegen epidemische Erkrankungen anzuwenden begonnen. Dieses sonderbare Arzneimittel wurde erst im 16. Jahrhundert wahrhaftig populär; später aber hat es zufolge wissenschaftlichen Diskussionen, Verfälschungen,Narwal-HomImporten und auch zufolge bestimmten Anwendungsgewohnheiten, erst seinen Wert, dann aber auch seine therapeutische Bedeutung verloren. Verfasser analysiert in der gegenwärtigen Studie die in den 16—17. Jahrhunderten, sich trat der Wirkung des Horns befassende Diskussionen aufgrund der Argumente ist daruf zu schliessen. dass die Ilaputcharakteristik der Denkfomi dieses Zeitalters die parallele Anwesenheit der verschiedenen Ideensysteme war.
