Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Magyar, László András: Az egyszarvú csodálatos szarva (The wonderful horn of the unicorn)
Az egyszarvú szarva ugyanis megjelenhetett töredékként, mint a korábban említett kínai khutu 4? , por alakban, sőt egészben is. Ha egész volt, akkor is különböző színűnek, súlyúnak és méretűnek bizonyult. Ktésziász alapján az egyszarvnak háromszínűnek kellett volna lennie, ám háromszínű szarvakat Európában sehol nem találunk. 50 Vannak viszont fehérek, feketék, csontszínűek. A szarvak, amennyire azonosíthatók, többségükben sárgás narválszarvak lehettek, vagy sötétszürke, fekete orrszarvútülkök, de akadt köztük fehér elefántcsont vagy rozmáragyar is, sőt szürkés mammutcsont is. 51 Föltűnő, hogy ez a tarkaság mily kis mértékben zavarta a gyógyszer használóit! Adott esetben, mint pl. Kerecsényi báró, meg is sértődtek, ha valaki bizonyos logikával kétségbe vonta kincsük előkelő származását. 52 A felhasználási mód még változatosabb volt: bizonyos szarvakat vízbe állítottak, mint a Szt.Denis templomét, s e vízből kellett innia annak aki az üdvös hatást ki akarta próbálni. Más szarvakból poharak készültek, amelyekből hiába nyakalta a mérget a szeretett uralkodó, kutya baja se lett tőle. Lehetett azután kavarni is az ételt evvel a csodaszerszámmal, s az mint a mágnes vonzotta magához a káros anyagokat. Volt, hogy az ékkőbe-aranyba foglalt tülköt elég volt csupán az asztalon tartani s az megizzadt, vagy bepárásodott, ha méreg került a közelébe. 53 Mindeme módszereknél eredményesebb volt azonban a szarv finom reszelékét vízben, pálinkában vagy borban fogyasztani — ennek több előnye is mutatkozott: részint ez a fajta használat némileg racionálisabb volt, sőt a galénikus alkalmazási módnak is megfelelt, részint pedig a szarv, mint fogyóeszköz inkább föllendíthette a kereskedelmet, mint úgy, ha állóeszközként alkalmazzák. (Biztos vagyok abban, hogy a reszclékivás szokásának elterjedésében — amit a hagyomány nem magyaráz — jelentős szerepet játszott a kereskedői ravaszság.) A szarv további sajátsága, hogy compositumban ritkábban alkalmazták — ennek oka nyilván drágasága volt — inkább a simplicia közt szerepel mindaddig míg ki nem megy a divatból. Mindennek ismeretében érthető igazán az az ellenkezés, amelyet a 16—17. század racionális elméi tanúsítottak c szarvval szemben. Mint látjuk, három dologba kötnek bele ezek a tudósok: a szarv sokalakúságába. a használat sokféleségébe és az egyszarvú létezésébe. Vannak akik hisznek csodatévő erejében, vannak akik nem, véleményeikből, vitáikból azonban sok mindent megtudhatunk arról, miért élte e különös orvosság virágkorát éppen a 16. században, az európai tudomány, az ész ébredésének korszakában. Marsilio Ficino bizonyára a legkorábbi szerző, aki orvosi műben, az egyszarvat kifejezetten, mint ellenmérget említi. 54 Érdekes módon, ő éppen gyógyszerösszetétel elemeként, s mint a járvány ellenszerét ismerteti a , .cornu unicornis"-t. Ihatni fogjuk később is, hogy az egyszarv járványos betegségek ellenében javallott — ennek oka részben az, hogy általában szíverősítő szerként, illetve általános roborálószerként tartották nyilván, részint pedig az, hogy a korabeli szemlélet a járványokat is a mérgezés eredményének hitte, nem tévén különbséget a fertőzés és a mérgezés között. Mindkét képzet a galénikus elméletben gyökeredzik. (Ugyanígy a galénoszi nedvelmélet alapján kell értelmeznünk azt is, ha a szarv szárító hatása kerül szóba.) A 16. század orvosai az egyszarv orvosi használatáról nyilatkozva mindhárom lehető nézetet képviselik: Vannak akik nem hisznek benne fikarcnyit sem, mint pl. Marinus — akiről később még bővebben is lesz szó, — vannak akik olyannyira hisznek a gyógyhatásban, hogy még az állatot is létezőnek tartják (ez nem föltétlen követelmény!), núnt pl. H.Cardanus 55 , s vannak mint Rondeletius, akik kellő szkepszissel viseltetnek a gyógyszerrel szemben, ám egyértelműen nem utasítják el használatát. 56 Rondeletius 49 Laelius a Fonte: Consultationes medicae. Frankfurt am Main, 1609 . 664. írja, hogy por alakban azért nem szabad alkalmazni az egyszarvat, mert így könnyen hamisítható. Ugyanez a helyzet a töredékes egyszarvakkal is: nagyon különböznek a valódiaktól! 50 Hamar elterjedt az a nézet, hogy mivel háromszínű szarvak nincsenek, ezért a háromszínűek a hamisítványok, ti. festve vannak, mágikus célból. M Marinus említ svájci folyóparton talált egyszarvat, amit ő őselefánt-csonttal azonosít. • : Jordanus,!'.: Pestisphaenomena. Francof. 1576. 592—593. 53 Tasnádi Kubacska.A.: im. 252—253. —sok érdekes adatot közöl e szempontból. M Ficinus,M.: Tractatus singularis de epidémiáé morbo. August. Vindelicorum, 1518. 7-—8. szt.p. • 5 Cardanus, H.: De subtilitaie . Basileae, 1582. 326—327. és De venenis, Padova, 1653. 103. Rondeletius.G.: De materia medicinali. Padua, 1556. több helyütt is.
