Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Le Calloc'h, Bernard: Alexandre Csoma de Kőrös n'est pas mort du paludisme
így nincs mit csodálkozni ezen. És ez az elgyengülési folyamat nem is volt újkeletű Körösi Csoma Sándornál — írja meglepő fordulattal a szerző — hanem már akkor megindult, amikor Nagyenyeden a Kollégiumba lépett! (Mivel ez 1799-ben volt, ide kívánkozik a megjegyzés, hogy azért egészen sokáig buta, hiszen csak 1842-ben halt meg.) De félretéve a tréfás megjegyzéseket, Le Calloc'h dolgozatának lényege nem a végső következtetésben, hanem a részletekben rejlik. A részletek lenyűgöző gazdagságában, amit csak fokoz és még pontosabbá tesz a tanulmányhoz tartozó két melléklet, az irodalomjegyzék és a jegyzetek. ANNEXE N°I LES BIOGRAPHES DE CSOMA DE KŐRÖS ET LA MALARIA Gyulai Pál „Fájdalom, nem messze mehetett, egy hirteleni mocsárláz kioltotta nemes életét" (Körösi Csoma Sándor, Budapesti szemle 1885, p.442) Baktay Ervin „A Terai mocsárvidéken maláriát kapott és a határszéli Dardzsilingben lázas betegen ágynak esett" (A világ tetején, Limpel, Budapest 1930. p.307). Makscry Albert „Az úton maláriát kapott és a Szdkkim tartományi Dardzsilingben 1842. április 11-én ötvennyolc éves korában meghalt" (Körösi Csoma Sándor, Erdélyi szépmives Céh, Kolozsvár 1935, p. 133). Laczkó Géza „A dardzsilingi nagy kapaszkodó előtt a mocsaras erdőben szedhetett össze maláriát" (Körösi Csoma Sándor, Szeged, Városi nyomda és könyvkiadó 1942, p.70). Bethlenfalvy Géza „He died after a bout of malignant malaria fever" (Alexander Csoma de Kőrös in Ladakh, Proceedings of the Csoma de Kőrös memorial symposium. Mátrafüred, edited by L. Ligeti, Budapest Akadémiai kiadó 1978, p. 13). Benedek Elek „Mikor Körösi itt járt, itt-ott terjedelmes posvány borította. Ez a teriilet, a Himalaya tövében, a legveszedelmesebb maláriás hely. Terai a neve". (Nagy magyarok élete, Budapest Gondolat 1979, p. 108). Nagy István „Sed li (Csoma) alvenis nur gis proksime al la tibeta landlimo, gis Darjiling. Duinvoje li devis trapasi marcan regionon kaj infektigis per malario" (Körösi Csoma Sándor Dokumentáció, Magyar buddhista misszió, Budapest 1983, p.40). Hetényi Ernő „Beim Durchqueren der Sumpfzone von Terai am Fusse der Himalayas wurde er von Malaria befallen" (Körösi Csoma Sándor Dokumentáció, Magyar buddhista misszió, Budapest 1983, p. 16). Térjék József „He died at dawn on April 1842, of the malaria he contracted along the way" (Préface à l'édition complète des oeuvres de Csoma de Kőrös, Akadémiai kiadó, Budapest 1984, p.XXXIV). Csetri Elek „Mikor elhagyta az erdőrégiót, Csoma minden bizonnyal testében hordozta a halálos betegség, a malária kórokozóit" (Körösi Csoma Sándor, Kriterion Bucarest 1984, p. 168). Baktay Ervin „De most sem vette (Csoma) tudomásul a leselkedő veszedelmet, pedig a malária inkább fenyegeti az európait mint az odavalósi embereket" (Körösi Csoma Sándor, Gondolat Budapest 1984, p.320). Térjék József „Az útközben szerzett malária április 6-án ágynak dönti" (Emlékek Körösi Csoma Sándorról. MTA könyvtára, Budapest 1984, page 29). Kádár László „Öt, alighogy elindult útjára, 1842. április 11-én megölte a malária, amelyet.. .oltottak bele a Terai lápvilág szúnyograjai" (Körösi Csoma Sándor életcélja és munkássága, Debrecen 1984, page 10). Csetri Elek „Útközben ágyba döntötte a váltóláz, a malária" (Préface au livre de Zágoni Jenő: „Körösi Csoma Sándor bibliográfia", Bucarest Kriterion 1984, page 22). Bottyán János „Útközben maláriába esett egy azóta lecsapolt s ma már teatermő vidéken, s hirtelen elhunyt" (Hitünk hősei, Budapest Református zsinati iroda sajtóosztálya 1985, page 179). Szilágyi Ferenc „Ezen az útján érte a váltóláz okozta halál" (Magyarok a természettudomány és technika történetében, OMIKK Budapest 1986) Forray Zelma „Csoma alig-alig vette észre, hogy ereje napról napra gyengül. Arra meg éppen nem gondolt, hogy megkapta a mocsári lázi" (Erdély vándorló székely csillaga, Diárium août 1942,page 174). Baktay Ervin „A Himalája tövén elterülő mocsaras erdős övezeten —a Terai vidéken— az utasok mindig nappal igyekeznek átkelni, mert ez a terület a malária melegágya volt...Itt olthatták vérébe a szörnyű betegség csiráit a maláriát terjesztő moszkitók" (Körösi Csoma Sándor útja, a Földgömb 1934 N°4). Anonyme „Ismeretes jeles hazánkfia, keleten utazó és már huszonkét évek óta ott tarózkodó Körösi Csoma Sándor, Calcuttából érkezett tudósítások szerént hideglelésben esvén Dardzsilingben idei ápril, 11-k megholt". (Múlt és jelen du 29 juillet 1842, N°60. page 476. Budapest).
