Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 125-132. (Budapest, 1989-1990)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK, ELŐADÁSOK - STUDIES, LECTURES - Szénásy, József: A hydrocephalus kezelésének története a századfordulótól napjainkig
[22] az akkor már ismert kedvező tapasztalatokat értékelve megállapította,úgy tűnik, hogy a hydrocephalus gyógyításában a műanyag katéterek bevezetése, a Torkildsen műtét és a Pundenz-shunt egyelőre megnyugtató eredményt hozott. Ekkor még senki sem sejtette, hogy alig tíz évvel utóbb a modern peritonealis shuntök egyre inkább tért hódítanak majd az agyvizet az éipályába vezető shuntökkel szemben. * A csecsemő és gyermekkori hydrocephalus korszerű „komplex", azaz műtéti és belgyógyászati kezelése gyermekidegsebészeti, illetve gyermekideggyógyászatban és idegsebészetben járatos gyermeksebészeti osztályon lehetséges. Nélkülözhetetlen, hogy az ezzel foglalkozó orvosok és osztályok munkájában csecsemő és gyermek belgyógyászati osztály, illetve gyermekgyógyász szakorvos is rendelkezésre álljon. Hazánkban a gyermekidegsebészet fejlődése az USA és egyes európai államokhoz képest időben elmaradást mutat. Budapest első idegsebészeti osztálya 1949-ben a budapesti Ideg- és Elmeklinikán nyílt meg. Igazgató főorvosa Zoltán László volt. Erre az osztályra gyermekeket is felvettek, de a gyermekek ellátásában az osztály együttműködött a szomszéd Gyermekklinikával, ahol magam akkoriban mint gyermekorvos dolgoztam és az idegsebészeti osztály gyermekbetegeit gyakran vizsgáltam, konzultáltam. Ebből az idegsebészeti osztályból alakult azután az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet (OITT), mely 1954. januárjában kezdte meg a XIV. kerületben, az Amerikai úton munkáját. Első igazgatója ugyancsak Zoltán László volt. Miután az idegsebészeti betegek 15-20 %-a gyermek, javaslatomra mái- 1954-ben az OITI-ben gyermekidégsebészeti osztályt szerveztünk. Ezen az osztályon lehetséges volt a gyermekidegsebészeti és gyermekgyógyászati szempontok összehangolása. Ebből következett, hogy ez az osztály élenjárt hazánk csecsemő- és gyermekkori hydrocephalusos betegeinek a vizsgálatában és kezelésében is. * Zoltán 1949 nyrán egy hat és fél éves gyermeken — akinek csecsemőkori purulens meningitist követően alakult ki a hypertenziv kommunikáló hydrocephalusa — jobboldali lumbouretralis műtétet végzett (Matson műtét) [58]. A beteg állapota a műtétet követően javult, ingerlékenysége csökkent, értelmileg fejlődött. Panaszokat csupán az időnként jelentkező heves fejfájás és az ezzel egyidejű hányás jelentett. Ezek a panaszok minden bizonnyal a liquor hypotenzió—a gyors liquorürülés — következményei voltak. Háromnegyed évvel a műtét után a gyermek hirtelen meghalt. Halálát a foramen occipitale magnum szintjében beékelődés okozta. A boncolásnál az öreglyuknak megfelelően kemény, és a gerincvelőt összenyomó összenövések voltak. Az OITI gyermekosztályának első két évéről szóló beszámolója [50] jól szemlélteti a hydrocephalus akkori vizsgálati és kezelési lehetőségeit: „27 hydrocephalusos gyermeket kezeltünk. Hydrocephalusos esetekben általában elvégezzük a methylénkékes próbát, a kamra és a lumbalis liquortér együttes nyomásmérését és csak indokolt esetben az enkephalo-, illetve ventriculographiát is, mert a pneumographiás eljárásokat a hydrocephalusos gyermekek általában rosszul tűrik. Az a számtalan műtéti próbálkozás, ami ezen a téren az idegsebészeti irodalomban ismeretes bizonyítja legjobban, hogy a kérdés még távolról sincs megoldva. Jó eredmény elsősorban csak azokban az occluziv hydrocephalusokban várható, ahol az elzáródás műtéttel megoldható. A hypersecretoricus communie aló fajták gyógyulása, illetve javulása Zoltán álláspontja szerint a kellő időben végzett liquorelvezető (shunt) műtét ellenére is csak akkor következhet be, ha a hypersecretio csak átmeneti állapot és a folyamat az idő előrehaladásával magától megnyugszik... Az elmúlt két év alatt három ventriculoepiduralis anastomosist is végeztünk. Mindegyikből kettőt-kettőt congenitalis communicaló hydrocephalus esetében, egyet-egxet pedig inoperabilis craniospinalis, illetve cerebellaris daganattal kapcsolatban. A ventriculopleuralis műtétnél a műtétet követő napok állapota nehéz a művi légmell és a steril pleuritis következtében. Gyakoriak a pleura összenövések is. A ventriculoepiduralis anastomosis műtéte egyszerű, a műtéttel járó traumatizáció csekély". Akkoriban fontos volt tudnunk, hogy milyen típusú hydrocephalusról van szó, mi az oka a hydrocephalusnak, mert aszerint más-más típusú műtétet választottunk. Az ötvenes évek vizsgálatai (liquorpassage vizsgálat methylénkékkel, pneumographiák) a mai vizsgálatokhoz képest terhelték a beteget, de
